2010. április 20., kedd

... a francba...

... máris megjelentek kullancsok!

A kertünk végében kezdődő hatalmas bozótosban imádnak a macskák csavarogni, viszont ott szedik össze ezeket a dögöket is tucatszámra. Ez már jóllakott, és mint aki jól végezte dolgát, szépen elengedte áldozatát. Szerencsére a padlóra pottyant, így tudta a gép lencséje előtt, majd a WC csészéjéban végezni ...

First tick of the season...

2010. április 19., hétfő

...amikor a szálak összefutnak...

Van nálunk a városban egy lakástextil- és kézimunka bolt, sok anyaggal, fonalakkal, stb - sűrűn benézek hozzájuk. Ott találtam ezt a vastag vásznat, jó színekkel, édes makkafejeket, szívecskéket ábrázoló "blokkokkal". Muszáj voltam venni belőle egy darabkát, habár még fogalmam se volt, mire fogom használni.




Később ez a helyes kis könyv jött velem szembe mélyen leszállított áron, ő is hazajött hozzánk.
.


A könyvben találtam egy érdekes és egyszerűnek tűnő táskát, amit megvarrtam gyerekméretben és a zsebekhez a cicafejes blokkok pont jól jöttek.


Two-sided cat bag



Two-sided cat bag


A táska mindkét oldalával használható, a szalagokkal a száját lehet összekötni.

Tényleg egyszerű megcsinálni és praktikus, azt hiszem elkészül majd nagyobban is.

Nanáhogy nem olvastam el a leírást alaposan, inkább csak a szabásmintát használtam, így fordulhatott elő, hogy a fenékrészt egyszerűen és nagyvonalúan kihagytam az alkatrészek közül:-). Azért nem lett rossz, a kis macska mellé még más kincseket is bele lehet majd pakolni:-)


Two-sided cat bag



Fabric cat

... egy kis nosztalgia és emlékezés...

... kedvenc nagynénémre: Kati nénire.

A babás topicos lányokkal játszunk egy kicsit. A játék lényege röviden: sorsolással egy csoportba került 4 topictag mindegyike varr egy-egy pucér babát, továbbküldi a következőnek, aki hajat csinál neki, majd a következő arcot, a legutolsó pedig felöltözteti és így, készen visszaküldi az elsőnek. Fontos, hogy közben egy szót sem szabad váltani róla, csak a legvégén derül ki, mire gondolt éppen az, aki a megfelelő fázist csinálta. Nagyon jópofa dolgok születtek eddig, de ez az utolsó baba engem különösen megérintett...

Amikor kibuggyant a baba a borítékból és megláttam a keresztezett lábait, a hosszúkás arcformát, a magas, vékony testalkatot, az ősz hajat, egyből a nagynéném jutott eszembe.

Sajnos többszáz kilométerre laktunk egymástól, úgyhogy ritkán tudtuk meglátogatni, de valami nagyon erős lelki kötelék fűzött minket össze, talán azért, mert gyerekkoromban sűrűn nyaraltam nála. Neki saját gyereke nem volt, viszont volt szigorú és puritán napirendje, amit többször volt alkalmam megfigyelni: hajnalban kelt, elvégezte a "menőkéjét" (piac, boltok, vízhordás az utca végéből kantákkal, ügyek intézése...), aztán előkészítette, feltette az ebédet, majd (porszívó nélkül) minden nap kitakarította az egész házat, aztán szépen megterítette a kerti asztalt és vártuk az Urát, aki hazabiciklizett a városközpontból, elköltöttük a 3 fogásos, ízletes, de egyszerű ebédet, majd uracska visszabiciklizett a munkahelyre. Nagynéném akkor elmosogatott, rendbetette a nyárikonyhát, utána tetőtől talpig lemosdott a nagy lavórban, tiszta ruhát vett fel és leült valamelyik fotelba olvasni, rádiót hallgatni, fényképeket nézegetni... Ez a szívemnek annyira kedves délutáni pár perces nyugi jutott eszembe rögtön, ehhez formáltam az öltözetet és a pozitúrákat. Illetve, még azt mutatom meg, hogyan integetett nekünk a nagy sárga kapu előtt állva, amikor egy-egy látogatásunk végén elindultunk vissza, Pestre a távoli alföldi városból...
Doll team work 2

Doll team work 3

Doll team work 1

Skippot pedig, aki a baba megalkotója és végleges tulajdonosa, a saját nagymamájára emlékeztette... és mindketten jót pityeregtünk a saját emlékeinken...

Pedig nem csak a hiányérzet és az örökre elmúlt szép idők emléke jut eszébe ilyenkor az embernek, hanem rengeteg vicces történet is, mint az alábbi például.

Dacára, hogy Kati néni htb. (fiataloknak: háztartásbeli) volt világ életében, nem volt buta vagy tájékozatlan. Szeretett politizálni, művészetről beszélgetni, verseket, könyveket olvasott, régi népi kerámiákat gyűjtött szabad idejében.
Mitagadás, a műszaki dolgok távol álltak tőle - hogy finoman fogalmazzak...
Egyszer, amikor épp nála voltam pár napig, belépve a kamrába, nem gyulladt fel a plafonról lógó 25-ös égő. Mondom neki, Kati néni, asszem kiégett a körte a kamrában, ha van itthon új, kicserélem. Az nem létezik, mondja, az az égő negyven éve ott van és még soha nem égett ki!
A legviccesebb, hogy neki lett igaza, csak valami apró érintkezési hiba volt, utána még évekig szolgált az a villanykörte:-))))
Imádtam benne, hogy ezen a mondásán mennyit lehetett vele rötyögni később...

2010. április 16., péntek

... egy önzetlen vállalkozás...

...vagy, divatos szóval: nonprofit.

Egy kedves ember néhány éve azt vette a fejébe, hogy létrehoz egy honlapot, ahol különféle kézműves technikáknak, az azt művelő embereknek megjelenési és elérhetési felületet biztosít minden ellenszolgáltatás nélkül.
Sőt, azoknak is segíteni igyekszik, akik még csak a jövőben szeretnének megismerkedni a módszerekkel, ezért "mini tanfolyamokat" is elhelyez ott, valamint tippeket, trükköket, beszerzőhelyeket is ismertet. A magyar és külföldi művészek linkjeit is érdemes végignézni annak, akinek egyik-másik technika megtetszik.
Az oldal most éppen újjáépítés alatt van, de megéri kivárni a végét és sűrűn bekukkantani!

Köszönöm, Laci!

Magam a mozaikos szekcióban vagyok érdekelt, abban néhány tanfolyami anyag összeállításával próbáltam hozzájárulni Laci munkájához, pl. ezzel. De ha a mini tanfolyamokat az elejétől végignézed, szinte megtanulhatsz mozaikozni, már csak gyakorolni kell néhány évig:-)

A mozaik díszítés felhasználásának néhány lehetősége, hogy kedvet kapj hozzá:

Kaspók felöltöztetése:

Turquois pot grouted

Öreg, vagy fiatal:-) ablak mint fényfogó, suncatcher:

Summer - Mosaic window

Kültéri mozaik: beton pillérelemből növénytartó:

Mosaic planters -  close up

Levélnehezék, asztaldísz:

Amber flowers

.... stb., stb., stb.: itt.

2010. április 11., vasárnap

... a Költészet Napja...

... érdemel egy kis ünneplést, bárki is a költő :-)...


GYŐZTES KOTLÓS

Fáradt képekből sütnék szókalácsot
hangléggömbökkel szállnék fel magamból
izzadt párnámon verslábak topognak
kincsesbányában túrok puszta kézzel

Elzsibbadt csöpp test kartonláda mélyén
kis tyúk révülten gubbaszt tíz tojáson
étlen-szomjan lázban forgatja őket
és mindben nő egy csőrös karmos élet

Ketten költünk hát s ő győz mert belőlem
közhely buggyan vagy csurrantott varázslat
jön legfeljebb – s kis tyúkom kínok árán
póz nagyképűség gőg nélkül csodát tesz

Mészáros Viktor

Kobayashi nevű tyúkanyónk bájos porontyaival.

(Akkoriban volt két japán tyúkunk és egy japán kakasunk, az ő neveik voltak Kobayashi, Ken, Ichiro:-)))

2010. április 8., csütörtök

... Húsvét....

Nem vagyok ÜNNEP fan kb. azóta, hogy mindig halálosan belefáradtam az előkészületek+ takarítás+munka+gyerekek (egyedül voltam velük) kombóba és az ünnepi Nagy Családi Hangzavart már a hátam közepére kívántam inkább...

Mióta a munka+gyerekek kiestek ill. megnőttek/leváltak, időm több lenne, de erőm kevesebb és különben is azt vallom, hogy minden megélt nap ünnep, hiszen "az élet oly törékeny, oly rövid", ráadásul zabálni se szeretek, sőt... Szóval nálunk a minimal art dívik ilyenkor, némi sittty-sutty díszítés, némi aktuális kaja, némi család, de főleg lazulás, élvezkedés, hálálkodás a szép időért (ha éppen van), meg most a tavaszi zsongásért, zsendülésért.


Úgy volt, hogy a fiúk (fiam+ 2 fiú unoka) jönnek locsolkodni hétfőn, de a gyerekek belázasodtak, úgyhogy én mentem hozzájuk szombaton, hogy, miközben a szülők barátok kerti partiján levegőztek, vigyázzak az aprónépre .



Hogy a beígért nyuszisímogatás azért meglegyen, a nyulat bepakoltam a macskahordozóba és elszállítottam a lakótelepi lakás erkélyére. A gyerekek (na meg én) jobban, a nyúl egy kicsit kevésbé élvezte ezt a megoldást, de végül mindenki túlélte a napot, hálistennek. Vigyáznom kellett a kényes egyensúlyra: a gyerkőcök egyfolytában etették volna, a nyúl meg éppen nem volt jókedvében (az új helyen), de nagyon kulturáltan viselkedett és nem harapta meg őket, hagyta magát símogatni és alig-alig bogyózott oda... Érdekes volt figyelni, hogy a srácok (3 1/2 és 2 évesek) úgy beszéltek vele, mint a nyelvet nem tudó turista a benszülötthöz: felemelték a hangjukat, ha a nyúl nem azt csinálta, amit ők kértek tőle:-))) És nanáhogy Marcus felkapta és jól megtanulmányozta az első nyúlbogyók egyikét, ami olyan kívánatosan gömbölyű és ismeretlen képződmény volt a számára:-)





Azért a tojásfestést IOkaste/Vacskamati módra kipróbáltam, de nekem nagyon foltosra sikeredtek a hagymahéjas és vöröskáposztás lében, úgyhogy többször nem fogok próbálkozni, asszem:

... macska a ház(szám)on...

Elkészült, átvették, tetszett nekik ... nekem meg ez volt jó érzés:-)

A fotók világos héttér előtt készültek, mivel ez volt a tervezett kapuoszlop szín, de azért én megpróbáltam a kedves megrendelőket és - rajtuk keresztül - a leendő tulajdonost rábeszélni sötétebb háttérre (majd), mert nekem így egy kicsit hóka, vagyis túl világos, beolvadós. Mivel a házat még csak most alapozzák, akármi megtörténhet... Jó lenne látni majd beépítve, de nem valószínű, hogy eszükbe jut az ezirányú kérésem hónapok múlva is...


House number plaque made after client drawing


House number plaque made after client drawing