És ez komoly: tényleg szeretek fát vágni, gyújtóst hasogatni, majd elégedetten legeltetni szemeimet a felhalmozott tüzelőn.
A tetőfelújítás során félrerakattunk minden régi és új fahulladékot a kis kályhámra gondolva, aki majd a meleget ontja a műhelyemben a fagyos téli napokon. Eddig fabrikettel fűtöttem, ami nagyon kellemes, kényelmes, tiszta megoldás, csak sajnos nagyon drága. Remélem, most kitart a tél végéig ez a két és fél köbméter:
Először persze a szögeket kellett eltávolítani, majd férji segédlettel, vagy a helyes kis barkácsasztalom képességeit kihasználva felfűrészeltem megfelelő darabokra a cuccost, és jöhetett a legélvezetesebb fázis: a darabok elhelyezése az eresz alatt, a külön e célra készített kalodákba és minden fellelhető régi polcszerűségre..
A hat kiló rozsdás szög a "gyűjtőket" várja, akik hetente kétszer végigjárják a város utcáit és összeszedik a vashulladékot:
Szinte bánom, hogy vége:-)))