2011. szeptember 14., szerda

... favágás...

... vagyis, -fűrészelés örömeiben is részesültünk mostanában.

És ez komoly: tényleg szeretek fát vágni, gyújtóst hasogatni, majd elégedetten legeltetni szemeimet a felhalmozott tüzelőn.

A tetőfelújítás során félrerakattunk minden régi és új fahulladékot a kis kályhámra gondolva, aki majd a meleget ontja a műhelyemben a fagyos téli napokon. Eddig fabrikettel fűtöttem, ami nagyon kellemes, kényelmes, tiszta megoldás, csak sajnos nagyon drága. Remélem, most kitart a tél végéig ez a két és fél köbméter:


Először persze a szögeket kellett eltávolítani, majd férji segédlettel, vagy a helyes kis barkácsasztalom képességeit kihasználva felfűrészeltem megfelelő darabokra a cuccost, és jöhetett a legélvezetesebb fázis: a darabok elhelyezése az eresz alatt, a külön e célra készített kalodákba és minden fellelhető régi polcszerűségre..





A hat kiló rozsdás szög a "gyűjtőket" várja, akik hetente kétszer végigjárják a város utcáit és összeszedik a vashulladékot:


Szinte bánom, hogy vége:-)))

... háztető ...

...és az ő felújítása....
Túl vagyunk rajta és ez jóóóó. Abban csak reménykedni tudunk, hogy a szakemberek fent igényesebb munkát végeztek, mint amit mi lentről láttunk. Mivel a szakmai részét a dolognak nem tudom megítélni, kénytelen voltam azon bosszankodni hetekig, amit a földön tapasztaltam, amíg a drágajó emberek a kertünkben "garázdálkodtak"...
Érdekelne, mikor jön el az idő kis hazánkban is, amikor egy szakmunka akkor lesz befejezettnek tekintve, ha a járulékos kártételek nyomait eltüntették, a szemét összeszedéséről nem is beszélve - tartok tőle, hogy nem fogom megérni...
Mindegy, a lényeg az, hogy talán most már nem fogunk beázni és nekiugorhatunk a régen esedékes festésnek.



A nyomok eltüntetésével telnek a napjaim és ehhez a csodás meleg, napsütéses ősz biztosítja a jókedvet. Szeretem ezt a koraőszi hangulatot, amikor az élővilág fellélegzik a nyári kánikula után és  még egy utolsó fellángolással készülődik a téli pihenőre.