Nem bírtam már hallgatni a rigószülők kétségbeesett csattogását, megfogtam hát Amundsent és behoztam a házba. Amundsen ebbe bele is törődött, ám EDI, aki egy krakéler és különösen Amundsent nem bírja valami rejtélyes okból, hamarosan megjelent és jelentőségteljesen letette nagy seggét Amundsentől egy méterre. Látszólag békésen üldögélt, csak a farka hegyével csapkodott, ami azonban macskáéknál életveszélyes fenyegetéssel ér fel, amire Amundsen persze jobbnak látta sürgősen kivándorolni a nyitott ablakon...
Nemsokára megint hallom a rigókat sikoltozni és csak nem hagyják abba ... Most már komolyan kell venni a dolgot, mert talán a fiókák a kirepülés - inkább kipottyanás - határán lehetnek, ezért a szülők nagy aggodalma...
Napok óta tudom, hogy a trombitafolyondár koronájában (a képen balra fent) rigófészek van. A tojó lelkesen üldögélt rajta, soha nem csinált ribbilliót, ez most valami más helyzet. Pedig szerencsétlen macska semmi rosszat nem tett, csak éppen a közelben talált magának egy nyugodalmas vízszintes felületet és azon pihengetett.
Sok sikert fiókák!
Sose fogom megtudni, vajon mivel váltotta ki Amundsen Edi nem múló ellenszenvét abban a pillanatban, ahogy Edi, már felnőtt macskaként, betette a lábait hozzánk. Mivel érdemelhette ki ezeket a sebeket, amiket épp tegnap éjszaka szerzett be?
Annyira szeretnék érteni macskául... meg kutyául... (néha emberül se ártana)...