Amish vidék - 2.

Pihenő, szépségszalon vagy "autó"mosó...

A skanzentől nagy nehezen elszakadva azért megpróbáltunk "igazi" Amish farmokat megnézni, legalább kívülről. Szép, nagy és jól felszerelt birtokokat láttunk, némelyikük előtt standokat a házi terméssel. Illatos, kívánatos idénygyümölcsök, gusztusos lekvárok, savanyúságok kellették magukat. Az embereket nem illik fotózni, de kérésünkre hozzájárultak, hogy legalább a kínálatot lencsevégre kapjuk:

Általában tiszteletben tartottuk a fotózással kapcsolatos ellenérzésüket, de ennek az életképnek nem tudtunk ellenállni. Olyan megkapó, ahogy a két pici gyerek kézenfogva álldogál a farm szélén és várják, hogy szüleik a földeken végzett napi munkájukból hazaérjenek...

Meglátogattunk még egy múzeumot, ahol a kezdeti időkre emlékeztető tárgyaik vannak kiállítva. Ezek a tárgyak, vajköpülő, méhkas, mángorló, meg ilyesmik nem igazán különböznek a mieinktől, amiket a szentenderei vagy egyéb magyarországi múzeumokban láthatunk.

Ettől a pasitól nagyon megijedtem, mert ahogy a napfényről beléptem a kovácsműhely félhomályába, teljesen úgy festett, mint egy élő ember és annyira nem számítottam rá...

Ezt az egyetlen házat sikerült megóvni az 1700-as évekből. Erre már annyira vigyáznak, hogy csak kívülről szabad megcsodálni a fazsindelyes tetőt, a nagy palakövekből készült lépcsőt:

Hosszú utat tettünk meg oda-vissza, de nagyon örülök, hogy sikerült ide eljutnom és hogy a gyerekek, akik a legjobban megszenvedték a hosszadalmas autózást, is élvezhették rengeteg különféle állatot.

Akit érdekel az Amishok világa, itt nézegetheti mások képeit:

http://www.flickr.com/groups/amish/pool/with/4675751795/

Amish vidék - 1

Régen jártam erre, pedig van még megosztanivaló élmény bőven...
(Egészen őszintén: azért veszem rá magam nehezen egy újabb blogbejegyzésre, mert nagyon komplikált és időigényes a fotók beillesztése. Biztosan én bénázok el valamit, hogy ennyit kell vele szenvednem, de még mindig nem jöttem rá egy flottabb megoldásra...)

Ha választanom kellene, mi tetszett a legjobban a három hét alatt, a "Legérdekesebb" kategóriában az Amishoknál tett látogatás nyerne.
Innen-onnan felcsipegetett ismereteim alapján volt némi elképzelésem róluk, de jó volt látni személyesen is.
A legtöbb időt egy információs központjukban töltöttük el, ami a turisták számára készült múzeummal, állatokkal és egyéb látnivalókkal. Jópofa volt, hogy ez a skanzen egy modern bevásárlóközpont tőszomszédságában helyezkedik el, külön parkolóval az autóknak és a buggy-knak, azoknak a kis lovaskocsiknak, amelyekkel ők közlekednek.

A nyitott fészerben békésen várakoznak a lovacskák és közben egykedvűen anyagcserélnek is, természetesen. Az Amishok nagyon békés népek, de egy kis feszültség náluk sem kerülhető el:

(A felirat szerint egyikük zokonvette, hogy néhány buggy-sofőr maga után hagyja a hulladékot, na nem a csokipapírt vagy PET palackot, hanem a lovacskák illatos potyadékát.)

A múzeumban meghallgattunk egy rövid ismertetőt az életükről, viseletükről, szabályaikról. A legfőbb rendező elv náluk a puritánság, a szobákban nincsenek szekrények pl., de minek is, mikor mindenkinek csak annyi ruhája, cipője lehet, amennyi a fogasokon, ládák tetején elfér.

A nemi diszkrimináció nem ismeretlen fogalom: a férfiaknak engedélyezett, hogy gombokat viseljenek, míg a nők számára ez tiltott, mert túlságosan kihívó, ők gombostűkkel rögzítik az egyes ruhadarabokat egymáshoz. Elképzelem, milyen hatékony védelem lehet az illetlenül matató férfikezekkel szemben...

Nagyon tetszett, ahogy a szigorú előírásaiknak megfelelően, mégis ötletesen berendezik az életüket. Mivel elektromos áramot nem használhatnak, a természet energiáját és maximum a gázt fogják munkára azoknál az egyszerű gépeknél, amelyekkel megkönnyítik a különböző tevékenységeiket.

A gyerekek számára hatalmas élmény volt a sok gazdasági állat, köztük a kecskegidák, akik szabadon jöttek-mentek és lelkesen tömték a bendőjüket.

Folyt. köv.