...Parkok, kertek, növények... 1.

Valahányszor kiteszem a lában a saját kertünkön kívülre, mindig nagy élvezettel csodálom a növényzetet. Szeretem a hazai szép virágokat, a formás bokrokat, a hatalmas, öreg fákat, de máshol is örömömet lelem a vegetáció megfigyelésében.
Az USA-ban nekem meglepetést okozott (nyilván az alultájékozottságom folytán), hogy mennyi és milyen gyönyörű, ápolt parkjuk, ízléses növénykompozicióik vannak a városokon kívüli, de az azon belüli, amúgy forgalmas területeken is.

Washingtonban, amikor napokon keresztül loholtam egyik múzeumba be, a másikból ki, az "útbaeső" Haupt Gardenbe többször is betértem egy kis gyönyörködés és felüdülés céljából.

Különleges klímájának és a gondos ápolásnak köszönhetően a növényvilága igen gazdag és szépséges, de a kertben számtalan napos vagy árnyékos, vizes vagy száraz pihenőhelyet is igénybe lehet venni.


A tartósan beültetett növényeken kívül kaspókban még számtalan ritkaságot is láthattam.

A kert tele van különféle módon csordogáló vizekkel, itt éppen a falról folyik egy lapos medencébe, amiben megfáradt turistalábak nyerhetnek felüdülést:

Nem csak itt, hanem mindenhol, parkokban, tereken, az utcákon ilyen szép, tisztán tartott konténerekkel lehet találkozni. A nagyobbik henger nyeli el a vegyes szemetet, a kisebbik pedig a PET palackokat, amiből rengeteg van, mivel az irdatlan hőségben mindenki hord magával életmentő vízkészletet. A szögletes oszlopszerűnek a tetejét felnyitva ingyenes prospektushoz juthatunk, amiben az aktuális helyszín részletes leírása olvasható.

A csordogáló vizeket a madarak is '>önfeledt pancsolással élvezik,

a fürdő után pedig kifekszenek szárítkozni a bokrok alját borító mulcsrétegre:

Folyt. köv.

... Washington DC, 2010. augusztus ... 2....

..., egy újabb múzeum.

Lelkes krimirajongóként nem hagyhattam ki a Crime and Punishment múzeumot, pedig ez egyike azoknak a nagyon keveseknek, ahol kemény pénzeket kérnek el a belépésért. Nem bántam meg, ez is profin megcsinált, élvezetes, informatív, szórakoztató volt. Sok volt ugyan a nekem ismeretlen híres amerikai bűnöző, rajtuk lazán túlléptem, de tetszettek a különböző tematikus bemutató részlegek. Ha olyan ambicióim lettek volna, megtanulhattam volna pl. széfet kinyitni (lehet, meg fogom még bánni, hogy nem éltem a lehetőséggel???).

Ezen a táblán leírják, hogyan kell füllel kifigyelni a széfzár jellegzetes kattanását a megfelelő számoknál, majd - a képen nem látszik -, egy beépített széf zárját megpróbálhattad kinyitni és ha sikerült, az ajtó kitárult és hatalmas aranytömbök látványa volt a jutalmad.

Ki lehetett próbálni egy rendőrmotort, ami billegett és szirénázott, meg minden... fiúgyerekek hosszú sora várta a lehetőséget...

Virtuálisan üldözhettél rendőrautóval bűnőzőkkel tömött járművet, vagy kipróbálhattad, milyen gyorsak a reflexeid: amikor a gonosz lesből váratlanul rád tüzel, le bírod-e lőni az elektronikus (de kézbevehető), valódinak tűnő pisztolyokkal, puskákkal. Itt főleg meglett férfiak, családapák tolongtak...

Csak érdekességképpen mutatom a hatékony bűnüldözés egyik példáját: Al Capone és egy másik híres rabló mellett örök hírnévre tett szert Pep, Pennsylvania kormányzójának kutyája, akit maga a kormányzó ítélt börtönbüntetésre, mert megölte a felesége dédelgetett macskáját.



Az egész múzeumban sötétség honol, vérfagyasztó zajok és zenék dübörögnek a füledbe, gázkamra, kínzó és kivégzőeszközök között vezet az utad, de ha egy elvetemült (v. gyanútlan) szülő mégis kisebb gyerekekkel merészkedik be, ők se maradnak hasznos információ nélkül (már amennyiben eszméletüknél vannak az első néhány méter után még): apró gyermekek kézmagasságában fontos, tanító jellegű interaktív táblácskák vannak elhelyezve.

Mint pl.:
Mit teszel, ha egy idegen bácsi cukorral kínál és magával hív?
A. Össze-vissza puszilgatom és boldogan elmegyek vele bárhová.
B. Csúnyán nézek rá, mert utálom azt a fajta cukorkát.
C. Elszaladok és megkeresem a legközelebbi rendőrt, akinek elmesélem a történteket.

Nem ennyire szörnyű persze, de 10 évnél fiatalabbaknak azért nem ajánlom:-)))

Kívülről körbesétáltam a Capitoliumot is, de vele most nem fárasztom a hős olvasót, inkább ezzel a szép kovácsoltvas pad-lugas kompozicióval, ami közvetlenül mellette található, a parkban és ami egészen kivételesen (de tényleg!) egy ici-picit rozsdás volt. Nem is értem, mikor mindent annyira kínosan rendben tartanak, miért pont ez volt mostohagyerek? Mindegy, nekem így is tetszett.


Innen a pályaudvar irányába sétáltam, ami tényleg fantasztikus építmény és (nekem) sokkoló látvány volt belülről.

Egyrészt szépséges, másrészt, nem csalás, nem ámítás, valóban enni lehet a padlóról... Mindenféle van benne, kávézó, üzletek, etetők - de én direkt elmentem és megkerestem a vágányokat is, mert csak akkor hittem el, hogy pályaudvaron járok:-)

Folyt. köv.

... Washington DC, 2010. augusztus ... 1....

..., miért érzem úgy, hogy mentegetőznöm kell amiatt, hogy itt a blogban csupa szépet és jót írok az USA-ban töltött 3 hetemről?

Pedig előre megfontolt szándékkal teszem, mert

- vendég voltam egy másik országban,

- mert ennek az országnak csak egy hangyafarkincányi részét láttam, ahol

- rengeteg követendő, szép megoldást, példát találtam az ÉLET szebbé tételére,

- mert a (sok, bűntudattal kiadott) pénzemért nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, amikor nagy ritkán külföldön lehetek,

- és nem utolsósorban, sőt, legfőképpen, mert tényleg jól éreztem magam.

Ez nem jelenti azt, hogy nem láttam olyat, amin még lenne símítani való az én felfogásom szerint, de ezekről majd a végén ejtek pár szót ( nem lennék Igazi Magyar, ha nem fanyalognék egy kicsit legalább:-))).

Szóval Washington... hát ez a város és környéke olyan hely, ahol bizony élnék hosszasabban.

Mindjárt itt ez "Cerka" (lássuk be, azért nem ez a legizgalmasabb emlékmű a világon), ami megszabja, minél magasabb építmény nem jelenhet meg a városban, ezért mincsenek felhőkarcolók és ez máris egy jópont oda:


Aztán ott van a Mall, ami egy irdatlan hosszú park a város közepén, amire körben fel vannak fűzve a legfontosabb látnivalók: a múzeumok (sok), az emlékművek (sok), és az ide látogatóknak árnyat és felüdülést adó parkok az óriási fákkal, padokkal, vízfelületekkel, élővilággal, ja, meg a Fehér ház és a Capitolium is.

A Mall akkora, hogy jobban jársz, ha ilyet bérelsz, legalább amikor először "körbefutod" (nekem nem volt, többször ki is purcantam rendesen...).

Ide nem tud senki úgy ellátogatni, hogy ne találja meg a saját, akár legspeciálisabb érdeklődését is kielégítő attrakciót. A legeslegszimpatikusabb vonása. hogy a múzeumok (és bennük a légkondi és a WC) ingyen van!!! Családostul és egyedül több napot eltöltöttem futkosással ezen a területen és nem bírtam végezni vele...

A múzeumok fantasztikusak! Egy kis biztonsági ellenőrzés után, ha akarod, az egész napot bent töltheted, de akár ki-be járkálhatsz, ha belefáradsz a sok látnivalóba, vagy kiugranál melegedni egy kicsit az augusztusi kánikulába. Szinte minden múzeumban vannak interaktív részek, talán egyben láttam szigorú tekintetű teremőröket és szintén egy volt, ahol nem lehetett fényképezni. A többiben szabad tapogatni és MEGBÍZNAK benned!!! Minden múzeumban van persze üzleti részleg és kávézó-, evőhely is. A boltjaikban sokkal értelmesebb apró ajándékokat (pl. Rubik kockát!) vehetsz az itthonmaradottaknak, mint az utcai árusok bármelyikénél és nem horror árakon.

A sok közül az én kedvencem az amerikai történelmet, legnagyobb részében az indián kultúrát bemutató múzeum volt. Az épület maga egy csoda:

Tudtad, hogy annyi indiántörzs élt valaha a világon, ahány vízszintes fehér vonalkát látsz a fotón? És hogy az őslakosság legnagyobb részét nem harcokban gyilkolták le, hanem a bevándorlók által behurcolt betegségek pusztították ki? Én nem tudtam...

Na meg az Air and Space Museum, ahol különböző repülőgépek részben vagy egészben, űrhajók, főleg részeikben, űrhajósok által használt szerkezetek, meg egyebek láthatók. Ennek a boltjában muszáj volt vennem egy tollat, amivel akár a víz alatt, zsíros felületre, a gravitáció hiányában is írhatok, ha úgy adódik majd egyszer:-)))

Folyt. köv.

... Silver Spring, Washington DC, 2010...2...

...számomra legemlékezetesebb attrakciója, ez külön posztot érdemel.


Egyrészt, mert mozaik is van benne, másrészt, mert egyike az oly sok, gyerekek számára létesített lehetőségnek, amik annyira tetszettek Amerikában, és feltett szándékom, hogy ezt megpróbálom a mi kis városunkban is megvalósítani. (((Jó, tudom, ébredjek fel... de miért, mikor álmodni olyan jó? - gyorsan zárójelbe is teszem a negatív gondolatot!)))))

Képzeljetek el egy Pilisvörösvár méretű kis várost, képzeljétek el a legagyforralóbb nyári kánikulát, annak is egy naggggyon meleg késő délutánját, gyerekeket, akik mozogni, zajongani, sikoltozni, örülni akarnak és unják a lakások, üzletek klimatizált, de zárt világát...

... képzeljétek el, hogy végső kétségbeesésetekben a gyerekeket bepakoljátok az autóba és elszállítjátok őket (és magatokat) pár kilométerrel arrébb, a város egyik központi terére, ahol ti megpihentek egy árnyékos padon és a srácoknak, miután megszabadítottátok őket felesleges ruhadarabjaiktól, azt mondjátok: Rajta, futás, élvezzétek az életet!


És a kölykök órákon át képesek örömködni a friss víz, a rendetlenül feltörő kisebb-nagyobb vízsugarak csapkodása, a testüket szabadon érő szellő símogatása felett. Ti meg ott ültök békésen, élvezve az ő örömüket... mindezt ingyen (ill. egy kis benzin áráért).

http://www.flickr.com/photos/stiglice/4951021940/

Az már valószínűleg csak nekem volt hab a tortán, hogy az egész attrakció, meg a környezet tele volt mozaikkal:

... Silver Spring, Washington DC, 2010...1.

... volt New York után a következő állomáshelyem két hétig.

Menyemnek, fiamnak köszönöm, hogy a két hét minden percét maradéktalanul élvezhettem! Fantasztikus ellátásban volt részem: minden napra kitaláltak valami programot, látnivalót nekem. Persze az unokák jelentették minden programok csúcsát, de a szülőkkel folytatott, éjszakákba nyúló hosszú beszélgetések is az újdonság erejével hatottak - legalábbis a fiam kamaszkora óta nem volt részem ilyesmiben:-)))

Hannah anyáskodik, Levente eszik - jellemző kép róluk:

Ebben a kis házban élnek éppen, Silver Spring nevű kisváros kertes részében, Washington DC-től néhány kilométerre. Innen indultunk portyázni, többnyire autóval, mert itt a tömegközlekedés kissé nehézkes, de egyszer-egyszer azért egyedül is útrakeltem.

Szépek ezek az utcák, tetszettek a házak, előkertek. Az előkerteket általában nem kerítik be (sokszor a hátsót sem), már ezért is szélesebbnek, tágabbnak tűnnek az utcák, de általában is nagyvonalúan bánnak a terekkel. (Ez a szemnek kellemes, de a lábnak már nem annyira... )
A kissé elferdült villanyoszlop nem véletlenül került az alábbi képre, ui. első élményem az érkezésem utáni reggelen az volt, hogy a ház alagsorában áll a víz és nincs áram. Hatalmas, felhőszakadással kombinált vihart aludtunk át az éjszaka, ami fákat döntött ki, ágakat tört le és ezek rendesen megszaggatták az elektromos vezetékeket.
Washingtonban és környékén csodálatos növényzet burjánzik dúsan, hatalmas öreg fákkal, amiket nem szívesen vágnak ki, vagy csonkolnak, így bizony előfordul, hogy egy-egy vihar után rövidebb-hosszabb áramszünetet kell elviselniük az ott lakóknak. Ilyenkor persze nem lelkesek, olvastam is a másnapi helyi lapban, hogy néhányan jóóóól megfenyegették a "megbízhatatlan" áramszolgáltató vállalatot, hogy össze fognak állni többen és vesznek egy aggregátort :-) (De ha a szerencsétlen cég megpróbálna kivágni néhány öreg fát, még ennél is életveszélyesebb fenyegetésekkel kellene szembenéznie.)


Ezt a kedves kis, mozaikkal díszített templomot az autóból láttuk valahányszor a fővárosba vagy onnan vissza autóztunk:
Ez a kevésbé kedves, hatalmas mormon templom ugyanennek az útnak egy másik szakaszán, egy kanyar után bukkan fel váratlanul és fenyegetően: