2010. szeptember 2., csütörtök

... Silver Spring, Washington DC, 2010...1.

... volt New York után a következő állomáshelyem két hétig.

Menyemnek, fiamnak köszönöm, hogy a két hét minden percét maradéktalanul élvezhettem! Fantasztikus ellátásban volt részem: minden napra kitaláltak valami programot, látnivalót nekem. Persze az unokák jelentették minden programok csúcsát, de a szülőkkel folytatott, éjszakákba nyúló hosszú beszélgetések is az újdonság erejével hatottak - legalábbis a fiam kamaszkora óta nem volt részem ilyesmiben:-)))

Hannah anyáskodik, Levente eszik - jellemző kép róluk:

Ebben a kis házban élnek éppen, Silver Spring nevű kisváros kertes részében, Washington DC-től néhány kilométerre. Innen indultunk portyázni, többnyire autóval, mert itt a tömegközlekedés kissé nehézkes, de egyszer-egyszer azért egyedül is útrakeltem.


Szépek ezek az utcák, tetszettek a házak, előkertek. Az előkerteket általában nem kerítik be (sokszor a hátsót sem), már ezért is szélesebbnek, tágabbnak tűnnek az utcák, de általában is nagyvonalúan bánnak a terekkel. (Ez a szemnek kellemes, de a lábnak már nem annyira... )
A kissé elferdült villanyoszlop nem véletlenül került az alábbi képre, ui. első élményem az érkezésem utáni reggelen az volt, hogy a ház alagsorában áll a víz és nincs áram. Hatalmas, felhőszakadással kombinált vihart aludtunk át az éjszaka, ami fákat döntött ki, ágakat tört le és ezek rendesen megszaggatták az elektromos vezetékeket.
Washingtonban és környékén csodálatos növényzet burjánzik dúsan, hatalmas öreg fákkal, amiket nem szívesen vágnak ki, vagy csonkolnak, így bizony előfordul, hogy egy-egy vihar után rövidebb-hosszabb áramszünetet kell elviselniük az ott lakóknak. Ilyenkor persze nem lelkesek, olvastam is a másnapi helyi lapban, hogy néhányan jóóóól megfenyegették a "megbízhatatlan" áramszolgáltató vállalatot, hogy össze fognak állni többen és vesznek egy aggregátort :-) (De ha a szerencsétlen cég megpróbálna kivágni néhány öreg fát, még ennél is életveszélyesebb fenyegetésekkel kellene szembenéznie.)


Ezt a kedves kis, mozaikkal díszített templomot az autóból láttuk valahányszor a fővárosba vagy onnan vissza autóztunk:
Ez a kevésbé kedves, hatalmas mormon templom ugyanennek az útnak egy másik szakaszán, egy kanyar után bukkan fel váratlanul és fenyegetően:

Nincsenek megjegyzések: