Egyik szemem nevet, mert hozzájuk megyek:
... a másik sír, mert kicsit tartok a hosszú úttól, a harmadik meg pláne, mert egy csomó szívemnek kedves két- és négylábút hagyok itthon...
Megpróbáltam a házat, kertet egy kicsit rendbehozni, persze semmi nem sikerült készre, tökéletesre.
Ez az "előszobafal", ami tulajdonképpen egy fülke a falban, ahol tíz évig egy bambuszroló lógott, azon pedig egy régi fogas - ideiglenesen, elég lassan jutott el idáig, ami megint csak egy ideiglenes megoldás. Remélem, ez az állapot nem jut a baráti szovjet csapatok sorsára, legalábbis szándékomban áll egy szegélyt köré ragasztani, körülötte a falat lefesteni, a mostani kabátakasztók helyett egy professzionálisabb megoldást elkészíttetni, majd, ha visszajöttem...
A kertben rítkítottam egy kicsit a bambuszligeten is. A vastag ágak közül kivágtam néhányat és kikötöztem őket a tyúkudvar kerítéséhez száradni. Egyszer majd indiánsátor készül belőlük az unokáknak. Hihetetlen méretű szálak nőnek a bambusztelepből 10 évvel a telepítés után:
Ezzel a szépséges mályvacserje virággal búcsúzom (ideiglenesen): viszlát 3 hét múlva!
