2011. szeptember 14., szerda

... favágás...

... vagyis, -fűrészelés örömeiben is részesültünk mostanában.

És ez komoly: tényleg szeretek fát vágni, gyújtóst hasogatni, majd elégedetten legeltetni szemeimet a felhalmozott tüzelőn.

A tetőfelújítás során félrerakattunk minden régi és új fahulladékot a kis kályhámra gondolva, aki majd a meleget ontja a műhelyemben a fagyos téli napokon. Eddig fabrikettel fűtöttem, ami nagyon kellemes, kényelmes, tiszta megoldás, csak sajnos nagyon drága. Remélem, most kitart a tél végéig ez a két és fél köbméter:


Először persze a szögeket kellett eltávolítani, majd férji segédlettel, vagy a helyes kis barkácsasztalom képességeit kihasználva felfűrészeltem megfelelő darabokra a cuccost, és jöhetett a legélvezetesebb fázis: a darabok elhelyezése az eresz alatt, a külön e célra készített kalodákba és minden fellelhető régi polcszerűségre..





A hat kiló rozsdás szög a "gyűjtőket" várja, akik hetente kétszer végigjárják a város utcáit és összeszedik a vashulladékot:


Szinte bánom, hogy vége:-)))

5 megjegyzés:

Szabó Endre írta...

Ez a farakás már szinte műalkotás!

Amy-kreatív írta...

Nagyon jól néz ki, és még szigeteli is a falat... :)))
Ügyes!!!

Katalin írta...

ez nem semmi munka volt

és látom, a macsek máris jól érzi magát a tetején
szép lett, komolyan mondom, komoly "teljesítmény"

Muzsi Attila írta...

Ilyen farakást életemben nem láttam. Kár lesz érte elégetni. A szögeket nem kellene kilóba adni, még jól foghatnak. Mert ma már a szögek sem a régiek.

Szuliko írta...

valaha én is sok fát vágtam "hűvös halomba" is, és vittem a kemencébe be. Csodaszépre fölraktad a fákat, igazi mestermunka.
Majd nézegetlek, bár eléggé rontja a szemem a sötét háttér. De a sötétség alatt sokszor ott lapul a fény, a nemes tartalom.