2011. január 18., kedd
... kitérő.... vagy sem...
Nem akartam addig új témájú postot írni, amíg az összes USA-beli élményemet meg nem írom. Szerettem volna, ha ezek az élmények egy blokkban olvashatók lennének később az én és családtagjaim számára. Most mégis..
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....
Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).
A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az igazi. De addig is mit tehetnénk értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat.
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...
De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!
Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik a fegyverviselés jogáért is képesek tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....
Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).
A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az igazi. De addig is mit tehetnénk értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat.
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...
De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!
Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik a fegyverviselés jogáért is képesek tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.
2011. január 3., hétfő
2010. december 24., péntek
... Karácsony...
Minden kedves olvasómnak, az ő szeretteiknek, két- és négylábú barátaiknak békés, meghitt Ünnepeket kívánok!
2010. november 6., szombat
...Parkok, kertek, növények...- 2.
A Brookside Gardens a kis család kedvenc délutáni kirándulóhelye tavasztól őszig. Elég közel van ahhoz, hogy munka után érdemes legyen kiautózni a gyerekekkel, akik jóóól lefáradhatnak lefekvésig, hiszen a terület óriási, a lehetőségek tárháza pedig megunhatatlan. Csodálatos botanikus kertje a tavakkal, lepkeházzal, kis tankertjével, gazdag állatvilágával többnapi változatos szórakozást nyújt. A park egy másik, távoli része pedig tele van olyan "hagyományos" intézményekkel, mint körhinta, játszótér, kisvasút, valamint a nagy családi-baráti összejövetelekre térítésmentesen kibérelhető, sütögető alkalmatossággal is felszerelt pavilonokkal.
Az egyik kapunál egy ilyen érdekes szerkezeten zötyögtünk át az autóval. Ez az őzek, szarvasok ellen védi a gondosan ápolt növényzetet, mert hogy ők állítólag nem szívesen botladoznak át rajta. Azért legalább egy őzet láttunk a park területén belül is, tehát a védelem nem tökéletes...
Több ilyen gondosan nyírt, hatalmas szabad terület is rendelkezésére áll a mezítláb rohangáló kölyköknek, az utakon pedig egymást érik a kocogók.
A botanikuskert részlegben a különféle helyi és egzotikus növény mellett ilyen festői díszzöldségek is helyet kaptak. Hogy szeretnék ezt az őzek!
Az egyik kapunál egy ilyen érdekes szerkezeten zötyögtünk át az autóval. Ez az őzek, szarvasok ellen védi a gondosan ápolt növényzetet, mert hogy ők állítólag nem szívesen botladoznak át rajta. Azért legalább egy őzet láttunk a park területén belül is, tehát a védelem nem tökéletes...
A bájos kisvasúttal egy húszperces utat lehet megtenni a kanyargós síneken, miközben pöfög és sípol, átmegy "hegyen"- völgyön, hídon és alagúton... tisztára, mint az igazi.
Ekkora hatalmas lepkék látogatják kedvenc virágjaikat - ők szabadon, de van egy zárt lepkebirodalom is, telis-tele szebbnél szebb pillangóval.
(Fogalmam sincs, hogy sikerült ilyenre csinálnom ezt a fotót, de jópofa, hogy a lepke kétszer akkora rajta, mint az unokám feje:-)))
Néhány kicsinyítésmentes kép a park részleteiről:
http://www.flickr.com/photos/stiglice/
Ez a park sokak kedvence lehet, mert egy egész csoport alakult a Flickr-en az itt készült fotók számára. Akit érdekelnek a szép természetfotók, nézzen bele, érdemes:
2010. november 2., kedd
...Parkok, kertek, növények... 1.
Valahányszor kiteszem a lában a saját kertünkön kívülre, mindig nagy élvezettel csodálom a növényzetet. Szeretem a hazai szép virágokat, a formás bokrokat, a hatalmas, öreg fákat, de máshol is örömömet lelem a vegetáció megfigyelésében.
Az USA-ban nekem meglepetést okozott (nyilván az alultájékozottságom folytán), hogy mennyi és milyen gyönyörű, ápolt parkjuk, ízléses növénykompozicióik vannak a városokon kívüli, de az azon belüli, amúgy forgalmas területeken is.
Washingtonban, amikor napokon keresztül loholtam egyik múzeumba be, a másikból ki, az "útbaeső" Haupt Gardenbe többször is betértem egy kis gyönyörködés és felüdülés céljából.
Különleges klímájának és a gondos ápolásnak köszönhetően a növényvilága igen gazdag és szépséges, de a kertben számtalan napos vagy árnyékos, vizes vagy száraz pihenőhelyet is igénybe lehet venni.

A tartósan beültetett növényeken kívül kaspókban még számtalan ritkaságot is láthattam.
A kert tele van különféle módon csordogáló vizekkel, itt éppen a falról folyik egy lapos medencébe, amiben megfáradt turistalábak nyerhetnek felüdülést:
Nem csak itt, hanem mindenhol, parkokban, tereken, az utcákon ilyen szép, tisztán tartott konténerekkel lehet találkozni. A nagyobbik henger nyeli el a vegyes szemetet, a kisebbik pedig a PET palackokat, amiből rengeteg van, mivel az irdatlan hőségben mindenki hord magával életmentő vízkészletet. A szögletes oszlopszerűnek a tetejét felnyitva ingyenes prospektushoz juthatunk, amiben az aktuális helyszín részletes leírása olvasható.
A csordogáló vizeket a madarak is '>önfeledt pancsolással élvezik,
Az USA-ban nekem meglepetést okozott (nyilván az alultájékozottságom folytán), hogy mennyi és milyen gyönyörű, ápolt parkjuk, ízléses növénykompozicióik vannak a városokon kívüli, de az azon belüli, amúgy forgalmas területeken is.
Washingtonban, amikor napokon keresztül loholtam egyik múzeumba be, a másikból ki, az "útbaeső" Haupt Gardenbe többször is betértem egy kis gyönyörködés és felüdülés céljából.
Különleges klímájának és a gondos ápolásnak köszönhetően a növényvilága igen gazdag és szépséges, de a kertben számtalan napos vagy árnyékos, vizes vagy száraz pihenőhelyet is igénybe lehet venni.

2010. november 1., hétfő
Amish vidék - 2.
Pihenő, szépségszalon vagy "autó"mosó...
A skanzentől nagy nehezen elszakadva azért megpróbáltunk "igazi" Amish farmokat megnézni, legalább kívülről. Szép, nagy és jól felszerelt birtokokat láttunk, némelyikük előtt standokat a házi terméssel. Illatos, kívánatos idénygyümölcsök, gusztusos lekvárok, savanyúságok kellették magukat. Az embereket nem illik fotózni, de kérésünkre hozzájárultak, hogy legalább a kínálatot lencsevégre kapjuk:
Általában tiszteletben tartottuk a fotózással kapcsolatos ellenérzésüket, de ennek az életképnek nem tudtunk ellenállni. Olyan megkapó, ahogy a két pici gyerek kézenfogva álldogál a farm szélén és várják, hogy szüleik a földeken végzett napi munkájukból hazaérjenek...
Meglátogattunk még egy múzeumot, ahol a kezdeti időkre emlékeztető tárgyaik vannak kiállítva. Ezek a tárgyak, vajköpülő, méhkas, mángorló, meg ilyesmik nem igazán különböznek a mieinktől, amiket a szentenderei vagy egyéb magyarországi múzeumokban láthatunk.
Ettől a pasitól nagyon megijedtem, mert ahogy a napfényről beléptem a kovácsműhely félhomályába, teljesen úgy festett, mint egy élő ember és annyira nem számítottam rá...
Ezt az egyetlen házat sikerült megóvni az 1700-as évekből. Erre már annyira vigyáznak, hogy csak kívülről szabad megcsodálni a fazsindelyes tetőt, a nagy palakövekből készült lépcsőt:
Hosszú utat tettünk meg oda-vissza, de nagyon örülök, hogy sikerült ide eljutnom és hogy a gyerekek, akik a legjobban megszenvedték a hosszadalmas autózást, is élvezhették rengeteg különféle állatot.
Akit érdekel az Amishok világa, itt nézegetheti mások képeit:
Amish vidék - 1
Régen jártam erre, pedig van még megosztanivaló élmény bőven...
(Egészen őszintén: azért veszem rá magam nehezen egy újabb blogbejegyzésre, mert nagyon komplikált és időigényes a fotók beillesztése. Biztosan én bénázok el valamit, hogy ennyit kell vele szenvednem, de még mindig nem jöttem rá egy flottabb megoldásra...)
Ha választanom kellene, mi tetszett a legjobban a három hét alatt, a "Legérdekesebb" kategóriában az Amishoknál tett látogatás nyerne.
Innen-onnan felcsipegetett ismereteim alapján volt némi elképzelésem róluk, de jó volt látni személyesen is.
A legtöbb időt egy információs központjukban töltöttük el, ami a turisták számára készült múzeummal, állatokkal és egyéb látnivalókkal. Jópofa volt, hogy ez a skanzen egy modern bevásárlóközpont tőszomszédságában helyezkedik el, külön parkolóval az autóknak és a buggy-knak, azoknak a kis lovaskocsiknak, amelyekkel ők közlekednek.
A nyitott fészerben békésen várakoznak a lovacskák és közben egykedvűen anyagcserélnek is, természetesen. Az Amishok nagyon békés népek, de egy kis feszültség náluk sem kerülhető el:

A nemi diszkrimináció nem ismeretlen fogalom: a férfiaknak engedélyezett, hogy gombokat viseljenek, míg a nők számára ez tiltott, mert túlságosan kihívó, ők gombostűkkel rögzítik az egyes ruhadarabokat egymáshoz. Elképzelem, milyen hatékony védelem lehet az illetlenül matató férfikezekkel szemben...
(Egészen őszintén: azért veszem rá magam nehezen egy újabb blogbejegyzésre, mert nagyon komplikált és időigényes a fotók beillesztése. Biztosan én bénázok el valamit, hogy ennyit kell vele szenvednem, de még mindig nem jöttem rá egy flottabb megoldásra...)
Ha választanom kellene, mi tetszett a legjobban a három hét alatt, a "Legérdekesebb" kategóriában az Amishoknál tett látogatás nyerne.
Innen-onnan felcsipegetett ismereteim alapján volt némi elképzelésem róluk, de jó volt látni személyesen is.
A legtöbb időt egy információs központjukban töltöttük el, ami a turisták számára készült múzeummal, állatokkal és egyéb látnivalókkal. Jópofa volt, hogy ez a skanzen egy modern bevásárlóközpont tőszomszédságában helyezkedik el, külön parkolóval az autóknak és a buggy-knak, azoknak a kis lovaskocsiknak, amelyekkel ők közlekednek.

(A felirat szerint egyikük zokonvette, hogy néhány buggy-sofőr maga után hagyja a hulladékot, na nem a csokipapírt vagy PET palackot, hanem a lovacskák illatos potyadékát.)
A múzeumban meghallgattunk egy rövid ismertetőt az életükről, viseletükről, szabályaikról. A legfőbb rendező elv náluk a puritánság, a szobákban nincsenek szekrények pl., de minek is, mikor mindenkinek csak annyi ruhája, cipője lehet, amennyi a fogasokon, ládák tetején elfér.
Nagyon tetszett, ahogy a szigorú előírásaiknak megfelelően, mégis ötletesen berendezik az életüket. Mivel elektromos áramot nem használhatnak, a természet energiáját és maximum a gázt fogják munkára azoknál az egyszerű gépeknél, amelyekkel megkönnyítik a különböző tevékenységeiket.
A gyerekek számára hatalmas élmény volt a sok gazdasági állat, köztük a kecskegidák, akik szabadon jöttek-mentek és lelkesen tömték a bendőjüket.
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
