Nem akartam addig új témájú postot írni, amíg az összes USA-beli élményemet meg nem írom. Szerettem volna, ha ezek az élmények egy blokkban olvashatók lennének később az én és családtagjaim számára. Most mégis..
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....
Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).
A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az
igazi. De addig is mit tehetnénk
értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat.
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...
De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!
Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik a fegyverviselés jogáért is képesek tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.
Több ilyen gondosan nyírt, hatalmas szabad terület is rendelkezésére áll a mezítláb rohangáló kölyköknek, az utakon pedig egymást érik a kocogók.
A botanikuskert részlegben a különféle helyi és egzotikus növény mellett ilyen festői díszzöldségek is helyet kaptak. Hogy szeretnék ezt az őzek!
A bájos kisvasúttal egy húszperces utat lehet megtenni a kanyargós síneken, miközben pöfög és sípol, átmegy "hegyen"- völgyön, hídon és alagúton... tisztára, mint az igazi.
Ekkora hatalmas lepkék látogatják kedvenc virágjaikat - ők szabadon, de van egy zárt lepkebirodalom is, telis-tele szebbnél szebb pillangóval.
Néhány kicsinyítésmentes kép a park részleteiről:
