Fiatalasszonyként, akkor már távol anyukámtól, évek alatt kisérleteztem ki a bombabiztos palacsintasütés metódusát.
Persze, akkor még nem volt internet, nopláne youtube...
Ime, most megosztom a tippeket és trükköket kedves olvasóimmal:
http://www.youtube.com/watch?v=npKai2zQWFU
Remélem, minden világos...
:-)))))))))
2011. január 31., hétfő
2011. január 28., péntek
.... napsütés...
Ma annnnnyira gyönyörű idő volt! Éppen hogy 0 fok alatt, vakító napsütés... gyorsan ki is használtuk. Én gyorsan lefotóztam a kedvező fényviszonyok közepette néhány mostanában, ill. régebben készült mozaikomat,
egy tükröt,
egy tükröt,
... egy kis vázát,
...és egy újrahasznosított régi ablakra készült "suncatchert":
A kutyák pedig roppant szigorúan napoztak, mind az összes rettenetes fülükkel:
Még Kajla is, aki sajnos nagyon beteg (csontrák), is begyűjtött egy kis gyógyító sugárzást (bárcsak segítene rajta!):
2011. január 18., kedd
... kitérő.... vagy sem...
Nem akartam addig új témájú postot írni, amíg az összes USA-beli élményemet meg nem írom. Szerettem volna, ha ezek az élmények egy blokkban olvashatók lennének később az én és családtagjaim számára. Most mégis..
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....
Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).
A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az igazi. De addig is mit tehetnénk értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat.
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...
De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!
Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik a fegyverviselés jogáért is képesek tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....
Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).
A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az igazi. De addig is mit tehetnénk értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat.
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...
De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!
Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik a fegyverviselés jogáért is képesek tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.
2011. január 3., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
