2011. január 18., kedd

... kitérő.... vagy sem...

Nem akartam addig új témájú postot írni, amíg az összes USA-beli élményemet meg nem írom. Szerettem volna, ha ezek az élmények egy blokkban olvashatók lennének később az én és családtagjaim számára. Most mégis..
..
A WB-ban történt tragédia mélyen megrázott....

Két, ma már felnőtt, családos fiam van, akik anno, sok-sok évvel ezelőtt, úgy jártak el szórakozni, hogy a párbeszéd a következőképp zajlott le köztünk:
-Elmész?
-El.
-Mikor jössz?
-Majd.
Hova mész?
-Jó helyre.
Mindezen kimerítő tájékoztatás állítólag az én komfortérzetem miatt történt: nehogy már izguljak, ha később érkeznek, vagy bármi szörnyű média hír miatt oktalanul az idegösszeomlás szélére kerüljek  (amire egyéb ok miatt volt már példa korábban...).

A tragédia óta is jár az agyam, mit is tehetnénk szeretteink érdekében.... Mert engem kevésbé érdekel, ki volt a felelős. Lesz, több is, talán sok-sok év múlva megneveztetik az igazi. De addig is mit tehetnénk értük, a fiatalokért, akiknek még nincs annyi tudásuk, információjuk az összes lehetséges tragikus végkifejletről, ami a mindennnapokban bárkivel előfordulhat. 
Azt már tudjuk, mi szülők, nagyszülők, hogy a cukrosbácsitól, a drogdílertől, a részeg sofőrbaráttól óvni kell őket, de nem tudjuk, mit tanácsoljunk nekik arra az esetre, ha egy szórakozóhelyen kerülnek előre nem várt szituációba.
Szorgosan szörfölök a neten, hogy erre a kérdésre választ találjak, de nem sok használhatóra leltem.
Az pl. tetszik, hogy szülők szövetkeznek arra, hogy magánemberként végiglátogatják a szórakozóhelyeket és ha aggasztó körülményeket találnak, riasztják a hatóságokat....
Az is szimpatikus, hogy az erre hivatottak törvény/rendeletmódosításokat kezdeményeznek...

De addig is, mit tegyenek azok, akik csapdába kerülvén egy tömeghisztéria közepén találják magukat????
Ha bárkinek használható információja lenne, vagy van egy jó linkje, kérem, közölje velem/ velünk!

Ez a szörnyú esemény is felidéz bennem azért amerikai élményeket...
Megérkezvén a repülőtérrre (a hosszú út után, pláne dohányosként, iszonyú türelmetlenül), nehezen viseltem, hogy a beléptetésre szolgáló kapuk előtt kordonok között, egyenként, libasorban kellett a tisztviselők elé járulnunk, és hogy majd később, az Empire State Buildingben a liftre várva, ugyanez a kép fogadott, miközben jónéhány jelvényes emberke tartott kordában, igazgatva minket. Sorban állás/haladás közben volt időm azon gondolkozni, hogy a turistákon kívül az amerikai állampolgárok, akik  a fegyverviselés jogáért is képesek  tüntetni, hogy bírják ezt birkatürelemmel viselni. Szerencsére rájöttem, hogy ez így logikus: sokkal gyorsabban és biztonságosabban jutottunk el a célunkhoz, mintha eszetlenül tülekedtünk volna.
Vagyis, a demokrácia, a szabadság sem nélkülözhet bizonyos szabályozást, pláne, ha egyéb, még ennél is fontosabb  érdek (pl. személyes biztonság, életvédelem) ezt megköveteli.

3 megjegyzés:

Skippo írta...

Nos, az a bizonyos párbeszéd nálunk is így zajlott. A mi családunkban nem kényelmi okok hívták életre, inkább a kommunikációhiány, enerváltság... Apám szokásos aforizmája, hogy "előbb érj haza, mint a híred". Mondjuk én spec. keveredtem is bajba.... S ez a "híres" mondás igaz - a maiakra is. Sajnos hiába tanítják, hogy mit kell vészhelyzetben, tűzesetnél csinálni, hisz a tűzriadók ezt a nemes célt szolgálnák az iskolákban... De ott megvan a forgatókönyv. Melyik osztály milyen ütemben, hol távozik. Sajnos ez nem várt fordulat volt. Nem is tudom, hogy valaha gondolt is volna bárki is ilyesmire, hogy előfordulhat... Nem ismert a pánik kiváltó oka, s így nehéz a szükséges konzekvenciákat levonni, ami a prevenció alapja lehetne... Tény, ha lett volna több menekülő-útvonal, vagy terelte volna őket valaki, a védelmükre kirendeltek... Talán másképp alakulhatott volna. :( Sajnos nem csak ilyenre szülőket felkészítő segítséget nem találsz sehol, de én még csak olyat sem leltem, hogy hogyan készítsd fel gyermeked szatírtámadásra. Ilyenekhez nincs segítség. Ki védje meg a gyermekeinket, ha nekünk éppen nincs lehetőségünk? Muszáj valahogy megtanítani őket az önvédelmükre, a helyes döntéshozatalra, s a mások iránti felelősségvállalásra! Ha nincs hozzá segítő leírás, "recept", hát magunk kell kikísérletezni őket! Egy biztos! Nem lehet csak a rendőrségben, polgárőrségben, örző-védőkben bízni! Utóbbiaknak egyébként elég rossz a (munka)moráljuk.

illesreka írta...

Ott jártunk a Nyugatinál éppen akkor... évek óta sehol nem "buliztam" (kisgyerekes anyuka lévén), de aznap éppen húgom lánybúcsúja volt... Napokig nem bírtam kiheverni, ezzel álmodtam többször is.:-( Szörnyű az egész, és tényleg nem tudom, hogy milyen jó tanáccsal lássam majd el a gyerekeinket, ha ilyen korúak lesznek...:-(((

stiglinc írta...

Skippo, az nem igaz, hogy nem gondoltak ilyen eseményre, legalábbis úgy "általában". Rádióban több megszólalót hallottam, akik, egyrészt képzett rendezvényszervezők, másrészt kutatók voltak, akik egyöntetűen állították, hogy a rendezők részéről fel lehet és fel kell készülni ezekre. De, mint látjuk, ebben nem lehet bízni, tehát a jelenlévőknek is kellene valami eligazítás, hogyan tudnák legalább megpróbálni elkerülni a tragédiát.
Erre szeretnék valami használható tanácsot kapni, és továbbadni,ui. ilyet nem igen hallottam eddig.

Réka, nem irígyellek! Tinédzsreként még jártam a körútra trombitálni szilveszter éjszakáján, addig, amíg egyszer csak nem láttam egy fekete fóliával letakart halottat a járdán (nem tudom, miben hunyt el), azóta nem lépek ki a lakásból ezen az éjszakán...

Nagyon kellene valami szakszerű segítség a fiataloknak és aggódó szüleiknek!