Nagyapa tükre....

... ami nem csak az övé volt persze, hanem a nagymamámé is. Valahányszor náluk nyaraltam kisgyerekként, érdeklődve figyeltem a munkájukat.
Szabómesterek voltak, nagymama női-, nagypapa férfiszabó. Késő öregkorukig görnyedtek a lábbalhajtós Singer varrógépeik fölött. Ők még alakítást is vállaltak, sőt, az elöregedett, megkopott télikabátokat valami iszonyatos munkával szétfejtették, majd kifordítva újra összevarrták, hogy hordani lehessen még jó pár évig. Ebben a tükörben kuncsaftok százai figyelték árgus szemmel, hogy jól áll-e a zakó válla, szépen kifekszik-e a blúz gallérja. A tükör már foltosra öregedett benne, a keret díszítő mintázata kitöredezett itt-ott, de maga a keret nagyon masszív. (48x73 cm)

Harminc évig őrizgettem így, most szántam rá magam, hogy új életre keltem.

A hiányzó részeket struktúrpasztával pótoltam, aztán az egész keretet csokoládébarnára festettem. A középső, homorú sávba a kék különböző árnyalataiban pompázó díszműüvegből, óarany üveggyögyszemekből, arany színű tükörből mozaikot raktam. Végül üvegessel csiszolt szélű tükröt vágattam bele.
Most már engem is túl fog élni :-)

... gyors kármentés 2. ...

Azt hiszem a cím, főleg a "gyors" szó kicsit félrevezető, hiszen itt azért nem olyan pikk-pakk megoldásról van szó, mint amilyeneket sok újságban  a "hogyan alkoss bármit fél óra alatt és érezd ettől nagggyon kreatívnak magad"... tartalmú magvas olvasmányok sugallnak. Ez azért összességében eltartott egy hétig. Persze nem kellett éjt nappallá téve szorgoskodnom, csak úgy, ahogy a hátam fájása meg a technológiai előírások engedték.

Szóval, amint a mozaik elkészült, nekiálltam a felület előkészítésének. Lecsiszoltam és impregnáltam a falat:

Felkentem a ragasztót:

Elhelyeztem az élvédőt és a mozaik darabjait:

Néhány óra múlva gondosan kipiszkáltam a fugarésekbe kitüremkedett, félig megkötött ragasztót:

Vártam két napot a ragasztó kötésre és kifugáztam a művemet:  

A fotók minőségéért elnézést kérek, de pont fénnyel (ablakkal) szemben kellett fotóznom és ez nem egyszerű nekem...

Ha valaki szívesen megtanulná a módszer apró trükkjeit, a tartós eredmény titkait, írjon egy e-mailt, és megbeszéljük.

... gyors kármentés...

Belső falak régóta halogatott festéséhez készülődünk.
Festés előtt a különösen igénybevett falrészletekre ki kellett találni valami megoldást, ami a technika mai állása szerint a legmegfelelőbb: fiúkutyák területjelzése ellen latex festék, macskák karom- és egyéb nyomai ellen valami még atombiztosabbat... talán a mozaik?
Ez a szerencsétlen 0,7 nm kénytelen elviselni a macskák ablakon keresztül történő ki-, bejárását, az éles karmokat, a sáros tappancsokat:

Ide készült egy mozaik, hálóra kirakva, majd a helyszínre rögzítve és fugázva... és abban reménykedve, hogy könnyebben és hatékonyabban takarítható lesz, mint a festék (és még tartósabb is lesz).

A máshová tervezett tapétacsík mintája, valamint a padlólap színvilága volt a kiindulópont. 

Néhány nap alatt a hálóra el is készült a teljes felület:

.... amit kíméletlenül nyomban fel is daraboltamt tíz részre, hogy könnyebb legyen felragasztani majd a helyére:

... Karácsony ismét...

... Hogy elszaladt ez az év! Kicsit zsúfoltra sikerült, voltak rossz és örömteli események, mint minden családban, gondolom.
Most azonban csak a jóra emlékezem és kívánok minden kedves látogatómnak békés, meghitt, vidám Ünnepeket!

... egy kis saját készítésű szaloncukorral:

... shame...

Ez a szó jelent meg amerikai TV adók képernyőjén, amikor Kennedy elnököt lelőtték.
Talán túlzásnak tűnik, de most ezt érzem a hazámmal kapcsolatban. Nem jó érzés.
Szégyellni magunkat, a magyarságunkat, igen kellemetlen mindig is, pláne, ha pillanatnyilag az okot a mélységes röstelkedésre még csak nem is én szolgáltattam, itt, Európa közepén.

Nem szándékoztam politikai blogot írni, de most nem tudom visszafogni magam. Akit érdekel a sajtó szabadsága, holnap 16:00-kor a budapesti Pollack Mihály téren egy kis együttérzést mutathat egy  (reményeim szerint) békés tüntetésen.

Szolidaritásunkat fogjuk kifejezni az éhségsztrájkoló TV-s szakszervezeti vezetőkkel, akik csak azt szeretnék, hogy a köztévben is hamisítatlan hírek jelenjenek meg (micsoda lehetetlen és agresszív követelés!), és a Klubrádió mellett, amely az utolsó, nem kormányszolga mentalitású médium .... volt a tegnapi napig....

... favágás...

... vagyis, -fűrészelés örömeiben is részesültünk mostanában.

És ez komoly: tényleg szeretek fát vágni, gyújtóst hasogatni, majd elégedetten legeltetni szemeimet a felhalmozott tüzelőn.

A tetőfelújítás során félrerakattunk minden régi és új fahulladékot a kis kályhámra gondolva, aki majd a meleget ontja a műhelyemben a fagyos téli napokon. Eddig fabrikettel fűtöttem, ami nagyon kellemes, kényelmes, tiszta megoldás, csak sajnos nagyon drága. Remélem, most kitart a tél végéig ez a két és fél köbméter:

Először persze a szögeket kellett eltávolítani, majd férji segédlettel, vagy a helyes kis barkácsasztalom képességeit kihasználva felfűrészeltem megfelelő darabokra a cuccost, és jöhetett a legélvezetesebb fázis: a darabok elhelyezése az eresz alatt, a külön e célra készített kalodákba és minden fellelhető régi polcszerűségre..

A hat kiló rozsdás szög a "gyűjtőket" várja, akik hetente kétszer végigjárják a város utcáit és összeszedik a vashulladékot:

Szinte bánom, hogy vége:-)))

... háztető ...

...és az ő felújítása....
Túl vagyunk rajta és ez jóóóó. Abban csak reménykedni tudunk, hogy a szakemberek fent igényesebb munkát végeztek, mint amit mi lentről láttunk. Mivel a szakmai részét a dolognak nem tudom megítélni, kénytelen voltam azon bosszankodni hetekig, amit a földön tapasztaltam, amíg a drágajó emberek a kertünkben "garázdálkodtak"...
Érdekelne, mikor jön el az idő kis hazánkban is, amikor egy szakmunka akkor lesz befejezettnek tekintve, ha a járulékos kártételek nyomait eltüntették, a szemét összeszedéséről nem is beszélve - tartok tőle, hogy nem fogom megérni...
Mindegy, a lényeg az, hogy talán most már nem fogunk beázni és nekiugorhatunk a régen esedékes festésnek.

A nyomok eltüntetésével telnek a napjaim és ehhez a csodás meleg, napsütéses ősz biztosítja a jókedvet. Szeretem ezt a koraőszi hangulatot, amikor az élővilág fellélegzik a nyári kánikula után és  még egy utolsó fellángolással készülődik a téli pihenőre.