... ami nem csak az övé volt persze, hanem a nagymamámé is. Valahányszor náluk nyaraltam kisgyerekként, érdeklődve figyeltem a munkájukat.
Szabómesterek voltak, nagymama női-, nagypapa férfiszabó. Késő öregkorukig görnyedtek a lábbalhajtós Singer varrógépeik fölött. Ők még alakítást is vállaltak, sőt, az elöregedett, megkopott télikabátokat valami iszonyatos munkával szétfejtették, majd kifordítva újra összevarrták, hogy hordani lehessen még jó pár évig. Ebben a tükörben kuncsaftok százai figyelték árgus szemmel, hogy jól áll-e a zakó válla, szépen kifekszik-e a blúz gallérja. A tükör már foltosra öregedett benne, a keret díszítő mintázata kitöredezett itt-ott, de maga a keret nagyon masszív. (48x73 cm)
Harminc évig őrizgettem így, most szántam rá magam, hogy új életre keltem.
A hiányzó részeket struktúrpasztával pótoltam, aztán az egész keretet csokoládébarnára festettem. A középső, homorú sávba a kék különböző árnyalataiban pompázó díszműüvegből, óarany üveggyögyszemekből, arany színű tükörből mozaikot raktam. Végül üvegessel csiszolt szélű tükröt vágattam bele.
Most már engem is túl fog élni :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
GYÖNYÖRŰ LETT SZERINTEM,
GRATULÁLOK
Köszönöm!
Megjegyzés küldése