Egyik szemem nevet, mert hozzájuk megyek:
... a másik sír, mert kicsit tartok a hosszú úttól, a harmadik meg pláne, mert egy csomó szívemnek kedves két- és négylábút hagyok itthon...
Megpróbáltam a házat, kertet egy kicsit rendbehozni, persze semmi nem sikerült készre, tökéletesre.
Ez az "előszobafal", ami tulajdonképpen egy fülke a falban, ahol tíz évig egy bambuszroló lógott, azon pedig egy régi fogas - ideiglenesen, elég lassan jutott el idáig, ami megint csak egy ideiglenes megoldás. Remélem, ez az állapot nem jut a baráti szovjet csapatok sorsára, legalábbis szándékomban áll egy szegélyt köré ragasztani, körülötte a falat lefesteni, a mostani kabátakasztók helyett egy professzionálisabb megoldást elkészíttetni, majd, ha visszajöttem...
A kertben rítkítottam egy kicsit a bambuszligeten is. A vastag ágak közül kivágtam néhányat és kikötöztem őket a tyúkudvar kerítéséhez száradni. Egyszer majd indiánsátor készül belőlük az unokáknak. Hihetetlen méretű szálak nőnek a bambusztelepből 10 évvel a telepítés után:
Ezzel a szépséges mályvacserje virággal búcsúzom (ideiglenesen): viszlát 3 hét múlva!
6 megjegyzés:
Jó utat, érezd jól magad!
Már így is nagyon szép az előszobafal . (De ugye varrsz még babákat is? :)
Jó utat, Stigi!
Unokázz sokat!:-)))
Nagyon jól néz ki így az előszobafal, nem kis munka lehetett!:-) A bambuszból meg, ha túl sok nő, juttathatsz a bécsi állatkert pandáinak (azt hiszem, ők vannak legközelebb).;-)
Nekem is nagyon tetszik az előszoba-fal, emlékeztet Klimt festményeire.
Szép lett az akasztó beugró. Ne izgulj, biztos jó kezekben lesz a ház is, meg az állatkák is! Vigyázz magadra, s érezd jól magad! Bon Voyage!
Jó utat, sok szép élményt kívánok!
Drágáim, köszönöm a jókívánságaitokat! Egészen biztos, hogy ezeknek is része volt abban, hogy az út csodásra sikerült - még mindig a bűvöletében élek...
Megjegyzés küldése