És ez komoly: tényleg szeretek fát vágni, gyújtóst hasogatni, majd elégedetten legeltetni szemeimet a felhalmozott tüzelőn.
A tetőfelújítás során félrerakattunk minden régi és új fahulladékot a kis kályhámra gondolva, aki majd a meleget ontja a műhelyemben a fagyos téli napokon. Eddig fabrikettel fűtöttem, ami nagyon kellemes, kényelmes, tiszta megoldás, csak sajnos nagyon drága. Remélem, most kitart a tél végéig ez a két és fél köbméter:
Először persze a szögeket kellett eltávolítani, majd férji segédlettel, vagy a helyes kis barkácsasztalom képességeit kihasználva felfűrészeltem megfelelő darabokra a cuccost, és jöhetett a legélvezetesebb fázis: a darabok elhelyezése az eresz alatt, a külön e célra készített kalodákba és minden fellelhető régi polcszerűségre..
A hat kiló rozsdás szög a "gyűjtőket" várja, akik hetente kétszer végigjárják a város utcáit és összeszedik a vashulladékot:
Szinte bánom, hogy vége:-)))
5 megjegyzés:
Ez a farakás már szinte műalkotás!
Nagyon jól néz ki, és még szigeteli is a falat... :)))
Ügyes!!!
ez nem semmi munka volt
és látom, a macsek máris jól érzi magát a tetején
szép lett, komolyan mondom, komoly "teljesítmény"
Ilyen farakást életemben nem láttam. Kár lesz érte elégetni. A szögeket nem kellene kilóba adni, még jól foghatnak. Mert ma már a szögek sem a régiek.
valaha én is sok fát vágtam "hűvös halomba" is, és vittem a kemencébe be. Csodaszépre fölraktad a fákat, igazi mestermunka.
Majd nézegetlek, bár eléggé rontja a szemem a sötét háttér. De a sötétség alatt sokszor ott lapul a fény, a nemes tartalom.
Megjegyzés küldése