... mármint a hóból. Most éppen olvad ugyan, de a korábbi és a mai havazással együtt már 50-60 centi magas hótakaró alatt fuldoklunk. Gyönyörű, amikor esik, meg utána pár óráig, de én a lelki szemeimmel már azt a töménytelen vizet látom, ami hetekig nem tud majd elszivárogni.
Nálunk rendes menetben is magas a talajvíz, locsolni se kell nyáron, de egy ekkora hótömeg hetekre mocsárrá változtatja a kertet. Az idén megint nem lesz korai vetés.
Az egyetlen jó dolog, hogy a madarak tömegesen hemzsegnek az etetőkön, órákig tudom bámulni őket. Rengeteg zöldike, széncinege, feketerigó, kevesebb kék cinege, stiglinc, erdei pinty, őszapó, mezei és házi veréb és két vörösbegy látogat minket rendszeresen. Fenyőpinty alig volt az idén, de két éve, amikor ezt a bűnrossz fotót csináltam, jó sokan voltak.
Amikor a madarakat nézem, éled bennem a remény, hogy lesz tavasz az idén is: egyre többet veszekszenek, a zöldike hímek meg napról napra zöldebbek!
2010. február 11., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
:D Én is épp ma néztem, húú, eddig alig tudtam megkülönböztetni őket a csízektől, most meg szinte virít a hasuk! :) (Ezeket a múa. etetőket milyen gyakran kell tölteni? ) - és én még azt hittem, nálunk nagy a forgalom.. :)
Az olvadás és latyak nekem sem hiányzik, de a hóóó olyan jóóóó... :D
Ritkán! kell tölteni, ez a jó bennük:-)
Megjegyzés küldése