2010. március 23., kedd

... tavasztavasztavasz.... végre!

Zsúfolt napok jönnek a számomra... Amilyen sokáig tartott a Tél, olyan hamar betoppant a Tavasz. Itt van végre, mindazzal a sok tennivalóval együtt, amit csak ebben a néhány koratavaszi napban lehet elvégezni. Nagyon jólesik kint kapirgálni, takarítgatni, kutyák ásta gödröket takargatni ...(na jó, ez utóbbi nem annyira szívderítő elfoglaltság)

Sajnos mélyenszántó munkákat még nem lehet végezni, mert a föld nálunk nagyon nedves, mocsaras, de a felszín egyre rendezettebb és percről percre zöldebb!!!


Van nálunk egy nagyobbacska gödör is, amit nem a kutyák, hanem a férjem kezdett el ásni kerti tónak, de aztán valahogy abbamaradt:-). Ilyenkor színültig tölti a talajvíz és ezt kedvenc békáink igencsak kihasználják. Máris elkezdődött a peterakás és, ahogy szerelmi aktivitásukat elnézem, az idén is jó sok lesz belőlük.

A mi erdei békáink nagyon tapintatosan kuruttyolnak, éppen csak brummognak, cseppet se zavarják a nyugalmunkat, sőt. Talán nekik köszönhető, hogy dacára a sok víznek körülöttünk, nem szoktunk a szúnyogoktól szenvedni, amikor a langyos nyári estéken a kertben üldögélünk, szóval igencsak szeretnivaló békáink vannak, büszke vagyok rájuk:-)!


A vers címe talán egy bölcsésznek megbocsájtható, az életkép a márciusi állapotoknak felel meg, de tudjuk be a költői szabadságnak...

MÁJUSI BÉKÁK

estelente él a láp
hangezernyi kis mohó
béka bugyborékoló
vak szerelme mit se lát

párra várva parton ül
érzi kertek illatát
nagyra fújja fel magát
s mondja rendületlenül

nyalka béka nyálkazöld
vízben ülve udvarol
és a krákogás alól
földanyánk varázsa költ

csendes éjszakát

Mészáros Viktor

3 megjegyzés:

Vacskamati írta...

:)) Nekünk egy (?) szürke varangyosunk szokott lenni, időnként a frászt hozza rám, amikor felbukkan a garázsban, vagy valamelyik bokor alatt (mert nagyon ijedős vagyok és azért nem szeretek belenyúlni..) úgyhogy már egy ideje nézegetem a békalakjaidat, jó lenne a miénket is biztos helyen tudni.. nálunk talán ott is maradna, mert itt nem talál ilyen idilli mocsarast.. :D

stiglinc írta...

:-)
A varangynak nem is kell, illetve, amikor kell neki (párosodás, szaporodás), nagyon nagy távolságot képes bejárni azért, hogy a közeget, a vizet megtalálja, de aztán visszatér a kertedbe és nagyon hasznosan (számodra:-)) foglalja el magát ott. Nem kell félni tőle, még a bőre se mérgező, ahogy a fáma tartja:-)))Sajnos, a mi varangyaink se költöztek be a felkínált lakokba, úgyhogy emiatt se aggódj...

Szabó Endre írta...

Kedves Judit!
De jó, hogy átküldted a linket, így legalább tudunk mindkettőtökről, gyönyörködhetünk alkotásaitokban. A békáidnak ezért én is hálás vagyok!
Üdvözletünket küldjük:
Endréék