... csoda...

Nem tudom más szóval hívebben jellemezni ezeket a napokat...
Egyszer kinézel az ablakon és amit látsz: szürkeség, rövid nappalok, puszta föld, rajta kutyaszar...az egész annyira lehangoló...
Ilyenkor, télen csak az összebújás, depi, melankólia, fűtés, gyötrődés, sok alvás, minimális aktivitás, ami jellemző az egész falkára: a macskákra, kutyákra, tyúkokra, és ránk, kétlábúakra...
És akkor, egyszer csak kisüt a nap, elkezdenek hosszabbodni a nappalok, ettől tojni a tyúkok, zöldülni a fű - és téged valami hihetetlen energia száll meg: ugyanazon 24 óra alatt hirtelen a többszörösét végzed el annak, mint amire az elmúlt hónapokban képes voltál!

Ilyenkor annyira hálás vagyok --- valakinek, valaminek...

Sokat végeztem az elmúlt napokban, főleg a kertben.
Mióta elkezdtem a mozaikozást, ezek a napok (is) kimaradtak az életemből, pedig, akinek van kertje tudja, hogy az ilyenkor elvégzett kerti munkák később egyszerűen nem pótolhatók, most viszont szinte a végükre értem és ez annyira jó érzés!
Azért a munkának tekinthető tevékenységek mellett bőven szántam időt egyszerűen az élvezkedésre... Pl. kávéztunk a kertben a langymelegben, vagy, metszettem cserjéket, fákat, majd a nyesedékkel különböző élvezetes dolgokat csináltam, pl. ezt.:

Aki kitalálja, mi ez, kap valamit tőlem:-)
A pályázók azért kalkulálják majd be, hogy egyesek szerint nem vagyok teljesen normális:-)))

Na szóval, a megoldás:

Amikor a kertet kialakítottam, nagy figyelmet fordítottam arra, hogy az ültetendő növények ne csak a virágjukkal díszítsenek, hanem az év minden szakában a vesszejükkel, a színes leveleikkel, a formájukkal, stb. Így jelentek meg nálunk sok más cserje és fa mellett a somok is, sárga, piros, bordó, fekete vesszeikkel és mivel jól érzik magukat a vizes talajon, nőnek, mint a bolondgomba. Nem győzöm metszeni őket, de a gyönyörű vesszőket sajnálom komposztnak ledarálni vagy azonnal elégetni.

A szebbeket ilyenkor vázába teszem, a nagyobbakat kiválogatom és gyűjtöm, bár sajnos, ahogy kiszáradnak, elvesztik a színüket. A kevésbé szabályos ágakat pedig nem vagyok rest feldarabolni, kiszárítani és gyújtósnak használni a műhelyem kályhájában télen, ezt látjátok a képen, pontosabban az egyik dobozt, merthogy jó sok ilyen van:-)

Amikor az egyik barátnőm nálam járt és meglátta, kikerekedett a szeme, aztán, amikor a rendeltetése titkáról fellebbentettem a fátylat, olyan jóízűt kacagott, hogy már ezért megérte:-) Ő tapintatosan nem azt mondta, hogy őrült vagyok, csak annyit jegyzett meg, hogy ez annnnyira jellemző rád:-))))))))

Pedig szerintem semmivel se logikusabb tüzifa hasábokat rendelni, kifizetni, behordani, eltárolni, majd gyújtósnak felhasogatni, mint ez a gyakorlat:-)

Ezen kívül tüzeskedtem is, mert éppen ma volt néhány óra, amikor nem süvített a szél a kertünkön keresztül.
A velünk élő állatok is mind, maradéktalanul élvezik ezeket a napokat. Ma véletlenül(?) nyitva hagytam a tyúkokat és a nyulat elválasztó ajtót, erre a két csapat azonnal a másik területén kezdett el kutakodni és ez, szemmel láthatóan, mindannyiu(n)kat igen boldoggá tett...

... tavasztavasztavasz.... végre!

Zsúfolt napok jönnek a számomra... Amilyen sokáig tartott a Tél, olyan hamar betoppant a Tavasz. Itt van végre, mindazzal a sok tennivalóval együtt, amit csak ebben a néhány koratavaszi napban lehet elvégezni. Nagyon jólesik kint kapirgálni, takarítgatni, kutyák ásta gödröket takargatni ...(na jó, ez utóbbi nem annyira szívderítő elfoglaltság)

Sajnos mélyenszántó munkákat még nem lehet végezni, mert a föld nálunk nagyon nedves, mocsaras, de a felszín egyre rendezettebb és percről percre zöldebb!!!


Van nálunk egy nagyobbacska gödör is, amit nem a kutyák, hanem a férjem kezdett el ásni kerti tónak, de aztán valahogy abbamaradt:-). Ilyenkor színültig tölti a talajvíz és ezt kedvenc békáink igencsak kihasználják. Máris elkezdődött a peterakás és, ahogy szerelmi aktivitásukat elnézem, az idén is jó sok lesz belőlük.

A mi erdei békáink nagyon tapintatosan kuruttyolnak, éppen csak brummognak, cseppet se zavarják a nyugalmunkat, sőt. Talán nekik köszönhető, hogy dacára a sok víznek körülöttünk, nem szoktunk a szúnyogoktól szenvedni, amikor a langyos nyári estéken a kertben üldögélünk, szóval igencsak szeretnivaló békáink vannak, büszke vagyok rájuk:-)!


A vers címe talán egy bölcsésznek megbocsájtható, az életkép a márciusi állapotoknak felel meg, de tudjuk be a költői szabadságnak...

MÁJUSI BÉKÁK

estelente él a láp
hangezernyi kis mohó
béka bugyborékoló
vak szerelme mit se lát

párra várva parton ül
érzi kertek illatát
nagyra fújja fel magát
s mondja rendületlenül

nyalka béka nyálkazöld
vízben ülve udvarol
és a krákogás alól
földanyánk varázsa költ

csendes éjszakát

Mészáros Viktor

... házszámtábla...

Kértek tőlem egy mozaik házszámtáblát.


Egy szimpatikus fiatal pár látogatott ki a műhelyembe, hogy megbeszéljük, milyen legyen az a házszámtábla, amit egy épülő ház tulajdonosa fog kapni ajándékba.
Nem bízták a véletlenre, egy tervrajzzal érkeztek:




Rögtön beleszerettem a tervbe, már csak a macskára való tekintettel is:-)
Ehhez a helyszínen kiválogattuk a színeket, megállapodtunk a méretben, ami nem kicsi: 40x30 cm.


Szeretem az ilyen megrendelőket. Ők már előre értékelik a művet, látszik, hogy jó kezekbe fog kerülni:-) Az is jó, hogy a kapuoszlopra lesz rögzítve, így lehet és érdemes részletgazdag mozaikot készíteni, mert egészen közelről megcsodálhatja, aki nézi.


Persze, most még csodálni nem érdemes, mert a késztől messze van, nagyon hiányzik a fuga, ami majd az egész mozaikot összefogja:




Persze azokat is szeretem, akik megtisztelnek a bizalmukkal és rám bízzák, miből mit készítek és az alkotói szabadság csak a házszám tekintetében szenved el korlátozást:-) Ilyenkor is igyekszem azért minden hasznos információt begyűjteni: a ház stílusa, színe, a tábla leendő helye, utcától való távolsága, a lakók ízlésvilága, kedvenc motívumaik, stb., hogy a mozaik házszámtábla, ami tulajdonképpen egy kisméretű mozaik falikép, egyedi legyen és a lehető legjobban passzoljon a környezetéhez.

Néhány korábbi házszámtáblám:

Harangvirág u. 7., a megrendelő által válogatott színekkel:



Egy kerti törpéket kedvelő ácsmester házára:



Valakinek, akinek kedvence a szecesszió, a zöld szín:



Ő kék és sárga virágokat kért és egy piros 7-est, ami nincs áthúzva, mert a Feng Shui így kívánja:



Virágokat, napocskát szeretett volna egy viszonylag kisméretű táblára, ami sárgás műkővel kirakott kapuoszlopra került, mellette a fa kerítéslécek pedig mahagóni pácolást kaptak:



Ők szabálytalan táblaformát, abból kilógó narancssárga liliomot és 4-es számot kértek:

... újabb táska...

... persze pólókból...

Ha már összekotortam a házban fellelhető összes pólót és selejteztem, a szebb színeket fel is vagdostam. Egyszerre 4-5-nél többet nem tudok felcsíkozni, mert a nagy, öreg szabóollóm (nagyapai örökség) jópofa hólyagokat tud képezni az ujjaimon. De a végeredmény igen tetszetős lett:

Naná, hogy ki kellett próbálnom, hogy néz ki feldolgozva.

Horgoltam egy táskát, amiben majd a cuccaimat (telefon, könyv, ásványvíz, stb.) tartom a kezem ügyében, amikor szép időben a kertben dolgozgatok vagy éppen henyélek a hintaágyban... (Jajjj, most annyira megkívántam ezt az utóbbit, de itt még tegnap reggel is 3 centis friss hóra ébredtünk...)

Végül pont akkora lett, hogy a laptopom is belefér, de ez már a véletlen műve. Természetesen a füle, a virág és levelei is polókból készültek minimális varrással.

(Megígérem, hogy ez az utolsó előtti pólós poszt, ezen kívül még egyet akarok írni arról, hogyan és mire tudom felhasználni egy póló minden porcikáját, vagy legalábbis majdnem mindet.)

... hogyan készül... pólókból függőfotel...

Egyfolytában esik a hó! És nem ám csak illedelmesen szállingózik, ahogy márciusban még megbocsájtható lenne, hanem esik, esik, esik... igaz, mentségére legyen mondva, közben olvad is...

Megmutatom, hol tartok az unokáknak készülő függőfotellel, amit a család kiszolgált pólóiból csinálok.

Semmit se én találtam ki, de IOkaste kérte, hogy szedjem össze az eddigi tudásomat és tapasztalataimat, mert ő is bele akar vágni, legyen hát.

Az ötletet kustrae adta és az Index Régiből újat - kreatív újrahasznosítás c. topikjában olvastam róla. Remélem, kustrae nem bánja, hogy megpróbálom utánozni.

Kellenek hozzá pólók, jó sok, amit pontosan úgy szabok fel csíkokra, ahogy ebben a blogban olyan gyönyörűen van dokumentálva.

Kell hozzá ezen kívül egy bazivastag horgolótű, az enyém 10-es, valamint egészséges csukló- és ujjizületek, na meg időidőidő. (Ebből a szempontból nem is baj, hogy még tél van, mert nyárra el kellene készülnöm vele:-)

A formáját nem cifrázom, egy téglalapot fogok horgolni és azt majd valahogy összebarkácsolom fotellé és felakasztom a kertben egy erős ágra. Az itt bemutatott, készülő darab most 70 cm széles és 33 cm magas. Félpálcákkal horgolom, eddig 6 felnőtt méretű póló fogyott el hozzá.

Ezt a darabot két kézzel 100x 52 centisre tudom széthúzni, úgyhogy a gyerekek súlya alatt alaposan meg fog nyúlni, erre számítani kell, amikor a méretet kalkulája az ember.

Amikor új motringot kell hozzáilleszteni, a pólófonal csíkokba nyílásokat vágok hosszában és átdugom őket egymáson.

Díszítésnek majd azokat a virágokat, leveleket fogom rávarrni, amiket színes pólókból vágott csíkokból csináltam.

Majd mutatom, ha kész lesz!

Ennek a macskának semmi érzéke a színekhez - vörös hajjal narancssárga plédet viselni....szégyen...

... hogyan készül... a babacipő...

Nekem valahogy nem baba a baba lábbeli nélkül. Pedig ez nem ésszerű álláspont, hiszen játék közben a cipő az első, amit elveszít, hacsak nincs hozzávarrva a lábhoz, de akkor is...
Hetekig keresgéltem a neten olyan leírást, amit az én - erősen korlátozott - horgolós vagy kötős tudásommal is reprodukálni lehet. Végül találtam egyet, és mivel tényleg egyszerű, gyors elkészíteni, valamint csinos is, talán más is hasznát veszi az alábbiaknak.

Nagyjából kétféle lábat csinálok a babáknak: kis tömzsit (Waldorf-szerűt) vagy szabottat (L alakút). Az alábbi horgolt cipőcske élő babák nyurgább, laposabb lábfejére készült és úgy találtam, hogy itt-ott változtatni kell ahhoz, hogy a rövid, duci lábfejeken is szépen mutasson.

Szerencsém volt, hogy rábukkantam Teresa Richardson videós oldalára. Nagyra értékelem, hogy valaki ilyen sok gondot fordít arra, hogy a videóival segítsen az olyan rászorulókon, mint én is vagyok. Jobboldalon további jópofa, hasznos holmik horgolását mutatja be, érdemes megkukkantani a választékot.
Thank you, Teresa!
Az elején kagylószerű mintával díszített horgolt cipőcskét eszerint a video szerint csinálom.

... kis módosításokkal:
Összességében kisebb v. nagyobb lesz a cipő az alkalmazott fonal és tű vastagságától függően.
Rövidebb v. hosszabb lesz a talprész, ha a kezdésnél a „fordulóig” kevesebb v. több szemet horgolok.
Az oldalát is alacsonyabbra kell csinálnom általában, ezért az egyráhajtásos pálca helyett félpálcákkal horgolom a sorokat.
Díszítésként színes gombokat lehet használni, eltérő színű fonallal körbe lehet horgolni a szélét, elöl a kagylómintát más fonallal horgolva ki lehet emelni, stb.

Ahogy az interneten nézelődtem még egy tetszetős cipő formát láttam sokak babáin, de ennek a leírását v. bemutatását nem találtam meg... Kénytelen voltam gondolkozni (jaj, de fárasztó ez már az én koromban:-)) és kitalálni ezt a szörnyűűűűűűű bonyolult megoldást.

A kötött babacipőhöz egy akkora téglalapot kötök lustakötéssel, aminek a hosszabbik oldala kétszerese a baba talphosszának, magassága meg kb. mint a baba lábfejének a magassága. A téglalapot kettéhajtom és összevarrom a nyitott rövidebb oldalt, ez a sarokrész lesz. A saroktól előrefelé haladva összevarrom az egyik hosszút úgy, hogy a vége előtt kb. egy centivel a maradék szemeket összehúzom, mint egy bugyor száját, így a cipő „lábujjak” felőli vége kerekebb lesz, de lehet, hogy ez felesleges aggályoskodás:-).

A nyitottan maradt oldalon a középtájtól kicsit hátrébb kezdve és előrefelé haladva hamispálcákkal körbehorgolom a szélét. Az elején, a középső szemtől jobbra és balra 2-2 szemet összehorgolok, ezzel kicsit beszűkítem. Amikor végigértem, a videón látott „foundation chain”-t (nem tudom a magyar nevét sajnos) alkalmazva meghorgolom a cipő pántját szükség szerinti hosszúságra, a végén 5 láncszemet készítek, az utolsót hozzákapcsolom a pánthoz.

Elvarrom a szálakat, gombot varrok fel és kéééész is!
Arra kell ügyelni, amit én rendszeresen elrontok, hogy amikor az ember elkezdi körbeholgolni a nyílást, a két cipőnél más-más oldalon kezdje, nehogy a pántok egy irányba nézzenek a jobbos és a balos cipőcskén!:-)
Így néz ki a kétféle cipő:

Jó munkát!

...kényszerszünet...

"Kedvenc" internetszolgáltatónk jóvoltából 8 teljes napig nem volt netünk. (Eddig is gyanús voltam magamnak, de most bizonyosodott be fehéren-feketén, hogy mennyire függök az internettől...) Csókoltatom a kedves "szálnet"-et de főleg az ügyintézési és adatkezelési gyakorlatát. Ha nem kerülne egy vagyonba, azonnal felszámolám minden nexusomat a céggel.
Na, mindegy... felejtős...

Idegnyugtatóul horgoltam ezt a táskát, aminek a mintáját szerencsére kiírtam magamnak még korábban. Megkopott tudásom felfrissítése és egy elbontott piros pulóver újrahasznosítása volt a cél.

Nem is annyira a táska az érdekes, bár minden horgolási tudományomat bevetettem (láncszem és egyráhajtásos pálca :-), hanem a forrás, ahonnan a minta származik.

Érdemes jóóól körülnézni nála, csodás dolgokat művel olyan vibráló élénk színekkel, amiket én is nagyon szeretek, de nem mernék használni. Lucy valami fantasztikus érzékkel válogatja őket össze úgy, hogy az összkép nem zavaros vagy tiritarka, hanem vidám és üdítő.
A baloldali sávban találsz egy Pages című gyűjteményt, ott kiváló fotókkal illusztrálva sok apróbb-nagyobb horgolását mutatja be. Kellemes böngészést!