... csoda...

Nem tudom más szóval hívebben jellemezni ezeket a napokat...
Egyszer kinézel az ablakon és amit látsz: szürkeség, rövid nappalok, puszta föld, rajta kutyaszar...az egész annyira lehangoló...
Ilyenkor, télen csak az összebújás, depi, melankólia, fűtés, gyötrődés, sok alvás, minimális aktivitás, ami jellemző az egész falkára: a macskákra, kutyákra, tyúkokra, és ránk, kétlábúakra...
És akkor, egyszer csak kisüt a nap, elkezdenek hosszabbodni a nappalok, ettől tojni a tyúkok, zöldülni a fű - és téged valami hihetetlen energia száll meg: ugyanazon 24 óra alatt hirtelen a többszörösét végzed el annak, mint amire az elmúlt hónapokban képes voltál!

Ilyenkor annyira hálás vagyok --- valakinek, valaminek...

Sokat végeztem az elmúlt napokban, főleg a kertben.
Mióta elkezdtem a mozaikozást, ezek a napok (is) kimaradtak az életemből, pedig, akinek van kertje tudja, hogy az ilyenkor elvégzett kerti munkák később egyszerűen nem pótolhatók, most viszont szinte a végükre értem és ez annyira jó érzés!
Azért a munkának tekinthető tevékenységek mellett bőven szántam időt egyszerűen az élvezkedésre... Pl. kávéztunk a kertben a langymelegben, vagy, metszettem cserjéket, fákat, majd a nyesedékkel különböző élvezetes dolgokat csináltam, pl. ezt.:

Aki kitalálja, mi ez, kap valamit tőlem:-)
A pályázók azért kalkulálják majd be, hogy egyesek szerint nem vagyok teljesen normális:-)))

Na szóval, a megoldás:

Amikor a kertet kialakítottam, nagy figyelmet fordítottam arra, hogy az ültetendő növények ne csak a virágjukkal díszítsenek, hanem az év minden szakában a vesszejükkel, a színes leveleikkel, a formájukkal, stb. Így jelentek meg nálunk sok más cserje és fa mellett a somok is, sárga, piros, bordó, fekete vesszeikkel és mivel jól érzik magukat a vizes talajon, nőnek, mint a bolondgomba. Nem győzöm metszeni őket, de a gyönyörű vesszőket sajnálom komposztnak ledarálni vagy azonnal elégetni.

A szebbeket ilyenkor vázába teszem, a nagyobbakat kiválogatom és gyűjtöm, bár sajnos, ahogy kiszáradnak, elvesztik a színüket. A kevésbé szabályos ágakat pedig nem vagyok rest feldarabolni, kiszárítani és gyújtósnak használni a műhelyem kályhájában télen, ezt látjátok a képen, pontosabban az egyik dobozt, merthogy jó sok ilyen van:-)

Amikor az egyik barátnőm nálam járt és meglátta, kikerekedett a szeme, aztán, amikor a rendeltetése titkáról fellebbentettem a fátylat, olyan jóízűt kacagott, hogy már ezért megérte:-) Ő tapintatosan nem azt mondta, hogy őrült vagyok, csak annyit jegyzett meg, hogy ez annnnyira jellemző rád:-))))))))

Pedig szerintem semmivel se logikusabb tüzifa hasábokat rendelni, kifizetni, behordani, eltárolni, majd gyújtósnak felhasogatni, mint ez a gyakorlat:-)

Ezen kívül tüzeskedtem is, mert éppen ma volt néhány óra, amikor nem süvített a szél a kertünkön keresztül.
A velünk élő állatok is mind, maradéktalanul élvezik ezeket a napokat. Ma véletlenül(?) nyitva hagytam a tyúkokat és a nyulat elválasztó ajtót, erre a két csapat azonnal a másik területén kezdett el kutakodni és ez, szemmel láthatóan, mindannyiu(n)kat igen boldoggá tett...