2010. szeptember 7., kedd

... Baltimore, USA, 2010...1.

... és Glyndon.

Amikor biztossá vált, hogy utazom az Óperencián túlra, rögtön felhorgadt bennem a feneketlen telhetetlenség: az unokákon, családon, költelező látnivalókon kívül még két dolgot nagyon szerettem volna látni saját szememmel. Az egyik az un. "thrift store" intézménye, a másik pedig néhány kortárs mozaik (na, esetleg még 1-2 "garage sale"...).
Mintegy 3 éve látogatom ui. a Flikr-en a mozaikos csoportokat, ahol sok virtuális mozaikos ismerősöm van és még több általuk készített mozaik, amiket szívesen megnéztem/megtapogattam volna személyesen. A "thrift store"-ról is tőlük hallottam: fillérekért igenjó cuccokat vásároltak itt, egyrészt a mozaikjaikhoz, másrészt a lakásukba.
Fiam gondoskodott róla (imádom!), hogy minden kívánságom teljesüljön!
A "thrift store" tulajdonképpen olyan, mint a régi Bizományi Áruház Vállalat üzletei voltak: minden használt cucc, ömlesztve - csak a poggyászom erősen korlátozott mérete és a repülőtársaságok gonoszsága intett önmérsékletre...

Kortárs mozaikot, olyat, amit virtuálisan is ismertem már, pedig itt láttam, Glyndonban:
http://www.marylandmosaics.com/gallery_artwork.php
Ebben az üzletben azzal is szembesülhettem, milyen a kínálat, amikor egy üzletben direkte mozaikosoknak tartanak cuccokat... nyam-nyam... Itt már az ostoba repülőtéri diktatúra se álhatta utamat: vettem néhány (jó nehéz) apróságot.................
(Az üzletet Baltimore felé menet ejtettük útba, merthogy arrafelé volt... Mármint ugyanabban az államban, a térkép szerint nem is messze... Utólag Moszkvára asszociáltam: ott mondták mindig a járókelők, ha megkérdeztük, hol van ezmegaz, hogy "nyedalekó"... na ez is kb. úgy esett útba...)

Nade!
Innen Baltimore-ba érkeztünk ... hamarosan... ott meg aztán...
(Itt egy pillanatra megállok, mert feltétlenül meg kell emlékeznem kismenyem hősiességéről is. Az egy dolog, hogy fiam a napi munka után elvezeti az autót párszáz mérföldre a kedvemért min. kétnaponta, de ezeket a párszáz mérföldeket a menyem a hátsó ülésen, két gyerekülés közé préselve utazta végig, miközben én az anyósülésen pöffeszkedtem kényelmesen! Őt is imádom!)

Szóval, egy késő délután leparkoltunk Baltimore belvárosában, és mit látok szemben:




Ez az American Visionary Art Museum épülete, telistele mozaikkal, meg még mellette ez a tojás és busz (ld. első képen és itt)... Akkor már zárva volt, ezért pillanatszerű döntés született: nekem ide vissza kell jönnöm - és úgy is lett néhány nap múlva...

Folyt. köv.

3 megjegyzés:

Aledi írta...

Hú, gyönyörű az az épület!
Anyós az anyósülésre :)

Szabó Endre írta...

Csak kapkodom a fejem, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi mindent láttál! Bejegyzéseid felérnek egy utikönyvvel. Azért jó, hogy visszajöttél...

stiglinc írta...

Aledi, tényleg és belülről is megér egy misét:-)

Endre, egyfelől igazad van, rövid volt az idő, másfelől még ennél is többet láttam, csak ezek a beírások ide valahogy nem fekszenek nekem... Ráadásul, fájóan aprócska részébe nyerhettem betekintést ennek a hatalmas országnak (és még itt is mennyi csodás élményben volt részem)!