2010. szeptember 17., péntek

... Baltimore, USA, 2010...2.

... és egy jó adag bénáskodás...

A távolsági busz érkezése és visszaindulása között volt csaknem 7 teljes órám, amit jóóóól be kellett osztanom, hogy legalább a felét lássam annak, amit elterveztem. Persze végül nem sikerült, mert szokás szerint a távolságokat alá-, a futkosóerőmet pedig fölébecsültem, de így is nagyon jól éreztem magam...
A busztól a centrum felé valami kísértetiesen elhagyatott ipartelepen kellett keresztülvágnom, majd megkerülni a hatalmas stadiont, ezzel máris eltelt az első 45 drága perc, majd kb. ugyanennyit eltöltöttem az információs központban. Ez is olyan profin van megcsinálva: jó nagy terem a látnivalók középpontjában elhelyezve, benne rengeteg prospektus, térkép, szórólap és néhány borzasztóan kedves és lelkes önkéntes, akik lépten-nyomon felajánlják a segítségüket. Ugyanilyen önkéntesek dolgoznak kint a terepen is, jól látható piros mellényben, hozzájuk is fordulhat az ember kérdéssel.
Innen az első utam persze a mozaikos múzeumhoz vezetett, ahol az a kis csalódás ért, hogy bent nem volt szabad fényképezni. Nagyon sajnálom, mert lett volna mit.
Az American Visionary Art Museum olyan műveket vonultat fel, amik nem-professzionális művészek, vagyis hivatalos művészi képzésben nem részesült emberek alkotásai. Mozaik kevés volt, de minden egyéb bőven. Talán mert én sem végeztem ilyen iskolát, valahogy ezek a művek közelebb állnak hozzám is. Nagyon élveztem, órákig bóklásztam benne, majd az épületen kívül azért csináltam néhány képet is.
Be akartam még menni a tudományokkal foglalkozó múzeumba, valamint a tengeri élővilágot bemutató hatalmas akváriumba, de tudtam, hogy bennük annyi időt tudnék eltölteni, amennyi nincs és még egyéb terveim voltak, ezért fájó szívvel kihagytam mindkettőt.
Inkább az utcákon nézelődtem, fotóztam, megcsodáltam a sok régi és új hajót és épületet, majd beléptem ebbe:
Már kívülről is impozáns látványt nyújt, de belülről...
Egy régi ipari létesítmény épületét újították fel és alakították át könyvesbolttá úgy, hogy a belső szerkezet érdekesebb részeit is meghagyták. Fantasztikus a belső tér és nem kevésbé fantasztikus a kínálat könyvekből, újságokból, valamint olyan termékekből, amiknek a papírhoz vagy az íráshoz közük lehet: képeslapok, noteszek, emlékkönyvek, szép füzetek, stb. Persze kávézó is van benne, meg néhány méterenként asztalok, székek, ahol kényelmesen olvasgatni lehet.
Itt olyan észrevétlenül telt el az idő, hogy kishíján lekéstem a hazafelé induló buszt....
Még néhány baltimore-i fotó itt:
http://www.flickr.com/photos/stiglice/sets/72157624777644425/
A videót se hagyjátok ki, amit egy édességet áruló standnál csináltam. A termék felejthető - valami nagyon édes, karamelles izé -, de a show frenetikus. A videó csak egy rövid része annak a kb. tíz percnek, amit volt szerencsém élvezni a helyszínen:
http://www.flickr.com/photos/stiglice/4999232206/in/photostream/
Folyt. köv.

4 megjegyzés:

Ilona írta...

Stigi! Annyira jó az élmény beszámolód, mindig várom a folytatás, és lusta voltam, hogy ezt idáig nem írtam meg. Nagyon köszönöm!!!

stiglinc írta...

Így is köszönöm, jólesik, dacára, hogy pontosan tudom: nagyon szubjektív. Mentségemre legyen mondva, hogy azért, mert főleg magamnak, meg ottani és itteni családtagjaimnak írom - de így meg főleg megtisztelő, hogy másoknak is bír valami informatív hatással.

Névtelen írta...

I read this paragraph fully concerning the resemblance of most recent and earlier
technologies, it's awesome article.

Feel free to visit my homepage :: new cellulite treatment

Névtelen írta...

I really like what you guys are up too. Such clever work
and coverage! Keep up the wonderful works guys I've included you guys to my personal blogroll.

Review my web-site; best cellulite treatment